Ha fel n�zek...

Ha feln�zek a csillagos �gre,
Szemedet l�tom, mely r�m ragyog!
S nem f�lek! Mert te vigy�zol...
�t k�boroltam �letem c�ltalan!
Nem volt kapaszkod�m,
Csak a gy�ny�r�en f�nyl� csillagok.
Vez�reltek hossz�, g�r�ngy�s utamon,
Egyszer megunt�k, s �letem g�d�rbe dobt�k!
S, ha az �ta, feln�zek, csak s�t�tet l�tok...
Baj, bajt k�vetett, s sz�vem csendben sajog.
Csak akkor csitul, ha sz�p szemed l�tom!
Tudom, neh�z velem a dolgod...
S lelkem nem tehet m�st, h�borog!
Mert, g�d�rben vagyok, s kolonc!
V�rom h�t, hogy r�m ontj�k a g�dr�t,
Az eddig bar�tk�nt vez�relt csillagok...
S t�bb� nem l�tom m�r az �gboltot!
Nem hallom biztat� hangodat...
Bocs�sd meg, hogy kereszteztem utadat.
Egy sz�l vir�g, s egy g�r�ngy a hantomra...

Kedves „J�l�t, szerelemmel”!

Kedves j�l�t, szerelemmel!

„E kett� kellene nekem”…

De, ez elment mellettem.

Mintha, itt sem lettem volna!

De, �n ennek ellen�re, �regen is rem�nykedem,

Hogy egyszer, m�g utolj�ra meg tal�l,

S �t�lel bocs�natk�r�n, �s k�rp�tol a m�ltam�rt!

Azt rem�lve, hogy az �n szem�lye lesz a „zen�m”

„J� l�t, szerelemmel” az, maga a BOLDOGS�G!

H�nyszor �lmodoztam err�l �jjelenk�nt,

S k�nnyes szemmel �bredtem reggelenk�nt…

Az�ta m�r elapadt, mind egy erecske a hegyekben,

Meg �regedtem, elj�rt az id� f�l�ttem,

S �n balga, m�g ma is rem�nykedem…

Mert mondj�k: a rem�ny hal meg utolj�ra!

Pedig nem! Hanem az, -aki rem�nykedik-

Ez�rt, �let�nk utols� pillanat�ig szenved�nk,

S a rem�nyt, m�r r�g elvesztett�k!

Saj�t filoz�fi�m ez, -oly balga, mint �n –

De, m�g a sz�vem dobog, a rem�ny eny�m!

Bocs�sson meg mindez�rt.

„Ki, tudja, holnap l�tsz-e m�g?

Holnap, ki tudja, f�j e m�g,

Ki tudja, sz�ved, f�j e m�g a tegnap�rt”…

Rem�nykedem, hogy elj�n m�g az �n „zen�m”

K�k mad�r…

�h! A K�k mad�r, h�t m�gis tovasz�llt…

S itt hagyta sajg�n, egyed�l sz�vemet.

Benne: sok sz�p, gy�ny�r�-f�j� – de �r�k eml�ket! –

Te! Kegyetlen! K�k mad�r! Elvitted a F�nyt!

�gy nem l�thatom t�bb� – p�romnak –

Kecsesen ring�, - k�dbe vesz� – l�gy l�pteit!

„Nyelem k�nnyeim, �s �rzem az �zt!

Nyelvem hegy�n, hol cs�kja t�ncolt,

Nem is olyan r�g ….”

K�rlek! K�k mad�r! – Hogy visszat�rj!

�s vidd el n�ki halott sz�vemet,

Hisz – �letre kelteni – �! Tudja m�g!

Akkor �n m�r nem leszek …

De, Te! K�k mad�r! Akkor is!

Mind�r�kre! Maradj mellette!

Tov�bbi versek

1 2 3 4 5 6

7