Emlékezz rám filmkritika

Az Emlékezz rám Robert Pattinson az Alkonyat filmsikerek sztárjának új filmje. Én a magam részéről sok jót nem vártam a dologtól az Alkonyat sorozat eddigi filmadaptációi után, mégis kíváncsisággal töltött el, hogy Edward a búskomor vámpír-szívtipró ki tud-e valaha lépni korábbi szerepéből, képes- és hajlandó-e többre?  Nos, lássuk, mire jutott ezzel a filmmel!

A film első 101 percére vonatkozó megállapításokat viszonylag röviden össze lehet foglalni. Ebben a filmben minden a maradék 10 percen múlik! Ugyanis egészen odáig az Alkonyatra jellemző megoldásokat, hangulatot, hatáselemeket stb. láthatjuk viszont egy más környezetben. Robert Pattinson szinte ugyanazt nyújtja, mint az említett mozisikerben. A sztori mondhatni már-már fájdalmasan unalmas közhelyek egymásutániságából áll (noha igyekszik megragadni korunk problémáit, hűen visszatükrözni a minket körülvevő jelent drámai hatásúnak szánt sorshelyzetek bemutatásán keresztül), jól bevált Hollywoodi klisék ismétlése, és ha már mindenképpen valami hangsúlyt keresünk az egészben, akkor azt a történet egyik vezérszálára, az Alkonyat románcához hasonlóan bemutatott szerelemi szálra aggathatjuk (más szálakban túl sok érdekes után nem érdemes kutatnunk, mert nincs ilyen). Ám ilyet is láthattunk már, csak Robert Pattinson jelen esetben nem vámpír, hanem éppen költő (bár ténykedését inkább egyszerű naplóírásnak hívják a legtöbb helyen). A kibontakozó, majd később beteljesedő románc másik szereplője Emilie de Ravin, akit a Lost című TV sorozatból ismerhetünk. Hát itt meg kell, hogy állapítsuk, hogy a sorozatban nyújtott epizódszerepeiben is több karakteresség, izgalom, színészi jelenlét volt. Szerepét az Emlékezz rám-ban szinte bárki eljátszhatta volna. Így még ezzel az alakításával együtt is inkább a Lost-ból lehet emlékezetes, a mostani alkalomról könnyen megfeledkezünk majd. A filmben előforuló egyéb színészek teljesítményét ki sem emelem, mivel egyszerűen nincs is mit ezekkel kapcsolatban kiemelni. Pedig a filmben szerepelnek olyan nevek is, mint például Pierce Brosnan.

No de, lássuk, hogy mitől vett ez a film mégis szinte mágikusnak ható fordulatot a néző közönség kifulladásának talán már végső határán túl is! Robert Pattinson alakítása körülbelül az utolsó negyed órára válik érdekessé, különlegessé. Ekkor jön ugyanis elő az a többlet, ami alapján kiderül, hogy Robert Pattinson tud annál többet is, mint amit már az Alkonyat-ban láthattunk tőle. Egészen eddig ugyanis úgy tűnik, hogy már megint behúztak minket a csőbe egy az Alkonyathoz hasonló mesterkélt, ordítóan sikersztorinak szánt szentimentális hatásvadászattal. A film korábban jelentéktelennek és több helyen értelmetlennek ható szálai a 101. perctől kezdődően kapnak értelmet, jelentőséget. Azt korábban is éreztük vagy inkább reméltük, hogy itt kialakulóban van valami, de elképzelésünk sem volt róla, hogy mi, leszámítva a találgatást, hogy éppen melyik tipikus végkifejlet kerül terítékre. Ezzel szemben az alkotók (mint utólag kiderül) zseniálisan vezetnek rá az előzményekkel valami egészen váratlan és meghökkentő dologra. Magyarul egész végig az orrunknál fogva vezettek a látszatra semmitmondó 101 perccel. De sajnos vagy nem sajnos, a filmet végig kell ülnünk ahhoz, hogy aztán a végkifejlet elemi erővel hasson ránk és rendbe tegye a dolgokat! A poént lelőni nem akarom, viszont annyit elárulhatok, hogy ez a film a maga teljes vetítési idejének cselekményével ötszörösen kenterbe veri az Alkonyatot. Robert Pattinson szakmai értelemben vett színészi pályájának fellendülésére pedig mindenképpen van remény! Nekem az ő eddigi működésével kapcsolatban egy kicsit Leondardo DiCaprio színészi pályája jutott eszembe, de le kell szögezni DiCapriónak sokkal jobb filmjei és alakításai voltak. Minden esetre Pattinson esélye is felcsillant egy hasonló karrier bejárására, de erre csak egy a mostaninál jelentősebb, kiemelkedőbb, sokkal színesebb következő dobással lesz esélye! A bizalmat, azért megelőlegezzük neki. A film így összességében beillik az utóbbi idők legjobbjai közé ám az a bátorság, amivel a készítők az utolsó 10 percig hagyták csalódni és halálra unatkozni a nézőt, mindenképpen vitára, támadásra, megosztott véleményekre adhat okot. Érdemesebb lett volna talán valamivel kevesebb kockázatot vállalni és a célközönséget nem csak az Alkonyat- illetve a dráma fanatikusok körében kijelölni, akiknek ez a film mindenképpen tetszik! A többieknek nem biztos, hogy lesz cérnája az igen hatásos és elgondolkodtató végkifejletet komoly érdeklődéssel kivárni (főleg úgy, hogy a film végéig nem jövünk rá igazából, hogy az alkotás miért kapta azt a címet, amit), pedig megéri!