Kegyetlen Igazs�g

Az olt�rhoz k�zel�tve m�ly leveg�t vettem, nyeltem egyet, �m torkom sz�razabb volt m�g a sivatagn�l is. Hideg ver�t�k cs�szott le a hal�nt�komon. K�h�gn�m kellett, de v�g�l nem tettem.

S�t�tk�k ruh�m a bok�mat verdeste, �tl�tsz� anyaga selymesen csiklandozta karomat.

A nyakamban egy nagyon r�gi med�l volt felakasztva, amelyet �ppen T�le kaptam.

Kezemben lev� vir�gcsokor egyre csak pergette szirmait, m�g ut�nam feh�r �sv�ny keletkezett. A templomban dr�mai cs�nd volt. T�bben szipogtak, �m sokan oda se n�ztek.

El�rtem az utols� k�t padig, megk�sz�r�ltem a torkomat. �n mondtam besz�det.

Nyitott kopors�s temet�s volt, amelyen a f�l v�ros r�szt vett. Mindenki feket�ben, feh�r vir�ggal a kez�ben �lt komor cs�ndbe burkol�zva. Hirtelen k�nny gy�lt a szemeimbe, s elhom�lyos�tott mindent. Hamar kipislogtam �ket, �m ekkor �szrevettem, hogy m�r ott �llok az olt�r el�tt. A pap fut� pillant�st vetett r�m, majd lesz�llt a kis �diumr�l, s intett, hogy menjek. A csokrot a kopors� mell� kellett helyezni.

Mikor elindultam, a szemem megakadt egy t�volabbi m�rv�nyoszlop fels� r�sz�be faragott figur�j�n. A Hal�l. A nagy, Zord Kasz�s. Vagy ahogyan nevezik. Mikor az �letnagys�g� s�t�t alak szem�be n�ztem, nem l�ttam semmit. �res, poros kis lyukat, amiben semmilyen �rzelem nem volt l�that�, nem �gy mint a s�r� M�ri�n, vagy a felfesz�tett J�zuson. Csak spont�n kegyetlen �ress�get...

Visszaford�tottam a fejemet, mik�zben a t�meg n�ma csendben, gyilkos komors�gban v�rta, hogy elkezdjem a besz�demet. A sz�veget f�jtam k�v�lr�l, nem ez�rt izzadtam. Hirtelen hatalmas h�nyinger t�rt r�m, �m lek�zd�ttem.

K�t l�p�ssel a s�t�tv�r�s kopors�n�l voltam.

A szemem t�gabbra ny�lt mint valaha; szomj�s�gomban nyelni is elfelejtettem, s a meglepetts�gt�l, az ingerekt�l megsz�d�ltem. Hasogat� fejf�j�s, r�miszt� zsibbad�s lett �rr� rajtam. Kinyitottam a sz�mat: seg�ts�g�rt akartam ki�ltani, �m nem siker�lt. Torkom m�g mindig sz�raz volt, ak�r a homok. Csak n�ztem a kopors�t, majd
elm�met elnyelte a f�lelmetes s�t�ts�g, s a cs�nd hideg karjaiba omlottam...

Nem az volt a leborzaszt�bb, hogy sz�z meg sz�z ember el�tt kellett volna besz�det mondanom; nem is az, hogy a Hal�l egy t�voli zugb�l lesett r�m; m�g csak az sem, hogy maga az elhunyt, t�nylegesen meghalt...

...hanem az, hogy a kopors� �res volt...