Marczinka Csaba zenés irodalmi estje az Apacukában
(2010.05.19.)
„Minden közösségnek vannak olyan tagjai, akik mellett nem lehet csak úgy közömbösen elmenni. Marczinka Csaba egyedülálló egyénisége mindenkire hat. Lehet meghökkenni egyedi gondolatmenetén, csodálkozni különleges versein, lehet kedvelni, kerülni, leszólni, törekedni a megértésére, csak egyet nem lehet: figyelmen kívül hagyni, vagy egy vállrándítással elmenni mellette„ – írja Csepcsányi Éva Marczinka Csaba áprilisi estjének kapcsán az Irodalmi Jelenben.
E gondolatsor mellett tudok kiállni a 2010. május 19-én megrendezett irodalmi est kapcsán is. De előbb kicsit a szerzőről:
Marczinka Csaba 1967-ben született. Az ELTE bölcsészkarán szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát. Idáig két verseskötete jelent meg „Előszó a halálhoz” (1997, Alterra), valamint „Ki lopta el az orthodoxámat?” (2001, Littera Nova) címmel. Ezeken túl a szerző folyamatosan publikált az elmúlt években is. Írt ő prózákat, esszéket, cikkeket, tanulmányokat, kritikákat olyan lapoknak és folyóiratoknak, mint például a Magyar Napló, a POLISZ, az Új Művészet és a Parnasszus, de még sokáig folytathatnánk a sort. Írásai mellett ismerhetjük őt még irodalmi rádióműsorából, illetve a filmvászonról is. Az irodalmi élet folyamatosan jelenlévő, aktív résztvevője.
Hogy gondolataiból egy apró szeletkét megismerjünk, álljon itt egy 2008-ban készült interjúrészlet:
„Miért tartod szomorúnak a kort? Vannak, akik elég jól elvannak benne. Ők vidámnak is láthatják.
Azért, mert szinte már nincsenek is hiteink, még illúzióink sem nagyon… Az úgynevezett »rendszerváltással« a »nagy ellenség« eltűnt, de helyette mintha decentralizálódott volna vagy szétszóródott volna a rossz a világban… S nincs sem jövőkép, sem valami halál utáni biztos perspektíva.”
A mostani alkalommal főként a szerző prózai írásaiból hallottunk egy összeállítást saját előadásában. Az elhangzott munkák közötti átvezetést Marczinka Csaba és Novák Valentin beszélgetései, valamint a Plastic Rabbits formáció zenéje biztosították. Az átvezetésekben a szerző műveiről, világnézetéről, életéről, munkásságáról mesélt.
Bár gondolatait helyenként nehezen hallottuk, illetve azokat néhol hirtelen váltással átfutni éreztem egymásba, okfejtései elgondolkodásra adtak okot a figyelmes hallgatónak. Hallgatóság márpedig volt! Ezen az estén kb. 25-30 fő vett részt az eseményen.
Két tábort véltem felfedezni: azokat, akik már ismerik a szerző korábbi munkásságát és azokat, akik most találkoztak vele először. Már ismerős közönsége érdeklődéssel kapcsolódott mostani jelentkezéséhez, de az újak szempontjából hiányoltam az esemény interaktív jellegét, vagyis, hogy a szerző és a közönség között elinduljon egy közös eszmecsere, együttgondolkodás.
Ennek ellenére a szerző személyében egy megnyerően szerény, kellemes, közvetlen embert ismertünk meg. Köszönjük Marzinka Csaba!
Azok számára, akik szeretnének bepillantást nyerni az este hangulatába, javaslom meghallgatni az Első Pesti Egyetemi Rádió előadását az alábbi linken:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések