A vilg kntse olyan, mint
testnk brtne.
Nehz szabadulni s
tkletesen megrteni.
A magny ngy fala,
nz lnynk cellja.
Egy bizarr szensz terme
lelknk ezen krnyke.
A felsznessg ismerete, s
az n-mlysg krdse
itt fogalmazdik. - Ki vagyok n?
Tudni szeretnm?-
tlik fel a sejtelem
agyi tekervnyeimen, s
hernyknt kszik feljebb,
feljebb...Hiba minden.
A vilg kntse olyan, mint
testnk brtne.
Elemzs
Ha azt krnk tlem, hogy hasonltsam A szabadsg cfolata c. verset az eddig a Verselemzben trgyalt alkotsokhoz, akkor Szinaynl ktnk ki: az rs s tudatlan c. filozfiai kltemnye mellett. Azonban Dobos verse ennl knnyedebb, a filozofl sorokba olykor oldottabb hangulatok lopznak. De nemcsak Szinaynl horgonyoznk, hanem lapunk msik Balzsnak, Orszg Balzsnak tkeresztezdse mellett is. Ugyanis – ahogy korbban megllaptottuk – Orszg verse az n-keresst jelenti meg. Teht: egy szdval oldott filozf-frccs, meg egy adag n-keress, s meg is kapjuk a szban forg alkots velejt.
A szabadsg cfolata: mr maga a cm is valami olyasmit sejtet, hogy itt nem egy knnyed, szomorks-borongs-kk boldogsgos szerelmes versrl lesz sz. A szabadsg cfolathoz szksgkpp filozfiai gondolatok szksgesek. Kvncsisgunkat mr fel is keltette egybknt ez a sokat gr nhny sz.
(1. vsz.) A vilg teljes egszben val megismerhetetlensgnek tudata zr minket tulajdonkppen brtnbe. S a „vilg kntse” egyltaln nem valami vdburok, hanem ez is csak nveli brtnben-lt tudatunkat: a Fld siralomvlgynek kzpkorbl rnk hagyomnyozott gondolatt olvashatjuk nmi PR-munka utn trendibb burokba csomagolva… (2. vsz.) Ha nem lenne elg, hogy a testnket brtnben tartja a „vilg kntse”, ht akkor most a lelknk is rcs mg kerl „a magny ngy fala” kz. (3. vsz.) Ez a testi-lelki bezrtsg, magunkra s magunkba utaltsg kiszikkaszt bellnk minden felesleges gondolatot, s mr csak az marad htra, hogy megfogalmazzuk, kikiltsuk magunkbl az rk nagy krdst: „Ki vagyok n?” S rgtn a ktelyt, hogy: na de ha jl meggondolom, akkor igazn egyltaln „tudni szeretnm?” (4. vsz.) De mgsem jn el a megvilgosods, a hernyknt ksz gondolataink vgl nem bbozdnak be, azaz nem esnek t metamorfzison sem: n-kpnk tovbbra sem sznes pillang kpben rpds agyunkban, hanem csf-szrs hernyknt fregmozog tovbb: az utols versszak (5. vsz.) mr kifullad, mr csak arra kpes, hogy megismtelve a kltemny elejt, magt a gondolatot is berekessze, testnk brtnbe zrja. Ezttal (sem) kapunk vlaszt arra a krdsre, hogy: „Ki vagyok n? (…) Hiba minden.”