A szabads�g c�folata

A vil�g k�nt�se olyan, mint
test�nk b�rt�ne.
Neh�z szabadulni �s
t�k�letesen meg�rteni.

A mag�ny n�gy fala,
�nz� l�ny�nk cell�ja.
Egy bizarr sze�nsz terme
lelk�nk ezen k�rny�ke.

A felsz�ness�g ismerete, s
az �n-m�lys�g k�rd�se
itt fogalmaz�dik. - Ki vagyok �n?
Tudni szeretn�m?-

�tlik fel a sejtelem
agyi tekerv�nyeimen, s
herny�k�nt k�szik feljebb,
feljebb...Hi�ba minden.

A vil�g k�nt�se olyan, mint
test�nk b�rt�ne.

Elemz�s

Ha azt k�rn�k t�lem, hogy hasonl�tsam A szabads�g c�folata c. verset az eddig a Verselemz�ben t�rgyalt alkot�sokhoz, akkor Szinayn�l k�tn�k ki: az �r�s �s tudatlan c. filoz�fiai k�ltem�nye mellett. Azonban Dobos verse enn�l k�nnyedebb, a filozof�l� sorokba olykor oldottabb hangulatok lop�znak. De nemcsak Szinayn�l horgonyozn�k, hanem lapunk m�sik Bal�zs�nak, Orsz�g Bal�zsnak �tkeresztez�d�se mellett is. Ugyanis – ahogy kor�bban meg�llap�tottuk – Orsz�g verse az �n-keres�st jelen�ti meg. Teh�t: egy sz�d�val oldott filoz�f-fr�ccs, meg egy adag �n-keres�s, �s meg is kapjuk a sz�ban forg� alkot�s velej�t.

A szabads�g c�folata: m�r maga a c�m is valami olyasmit sejtet, hogy itt nem egy k�nnyed, szomork�s-borong�s-k�k boldogs�gos szerelmes versr�l lesz sz�. A szabads�g c�folat�hoz sz�ks�gk�pp filoz�fiai gondolatok sz�ks�gesek. K�v�ncsis�gunkat m�r fel is keltette egy�bk�nt ez a sokat �g�r� n�h�ny sz�.

(1. vsz.) A vil�g teljes eg�sz�ben val� megismerhetetlens�g�nek tudata z�r minket tulajdonk�ppen b�rt�nbe. S a „vil�g k�nt�se” egy�ltal�n nem valami v�d�burok, hanem ez is csak n�veli b�rt�nben-l�t tudatunkat: a F�ld siralomv�lgy�nek k�z�pkorb�l r�nk hagyom�nyozott gondolat�t olvashatjuk n�mi PR-munka ut�n trendibb burokba csomagolva… (2. vsz.) Ha nem lenne el�g, hogy a test�nket b�rt�nben tartja a „vil�g k�nt�se”, h�t akkor most a lelk�nk is r�cs m�g� ker�l „a mag�ny n�gy fala” k�z�. (3. vsz.) Ez a testi-lelki bez�rts�g, magunkra �s magunkba utalts�g kiszikkaszt bel�l�nk minden felesleges gondolatot, s m�r csak az marad h�tra, hogy megfogalmazzuk, kiki�ltsuk magunkb�l az �r�k nagy k�rd�st: „Ki vagyok �n?” S r�gt�n a k�telyt, hogy: na de ha j�l meggondolom, akkor igaz�n egy�ltal�n „tudni szeretn�m?” (4. vsz.) De m�gsem j�n el a megvil�gosod�s, a herny�k�nt k�sz� gondolataink v�g�l nem b�boz�dnak be, azaz nem esnek �t metamorf�zison sem: �n-k�p�nk tov�bbra sem sz�nes pillang� k�p�ben r�pd�s agyunkban, hanem cs�f-sz�r�s herny�k�nt f�regmozog tov�bb: az utols� versszak (5. vsz.) m�r kifullad, m�r csak arra k�pes, hogy megism�telve a k�ltem�ny elej�t, mag�t a gondolatot is berekessze, test�nk b�rt�n�be z�rja. Ez�ttal (sem) kapunk v�laszt arra a k�rd�sre, hogy: „Ki vagyok �n? (…) Hi�ba minden.”

Antal J�zsef