Direkt módon az elmúlt hónapban több mint 60 kortárs költőnek, írónak tettem fel a következő kérdést:

„Ön szerint milyen lehetőségek állnak rendelkezésre egy-egy kötet népszerűsítésére és értékesítésére, illetve mitől lesz egy-egy kötet népszerű és keresett?”

Indirekt módon erre már száznál is több választ kaptam. Az alábbiakban a szerzők által adott válaszokból kiszűrt, egybehangzó konzekvenciáikat adom közre pontokba szedve, helyenként kommentárokat fűzve a sorokhoz. A felsorolásban jellemző válaszokat emelek ki egy-egy téma kapcsán, persze csak név nélkül.

1. Indirekt reklámozás

„…a kiadók rendszerint nem igazán tehetik meg, hogy direkt reklámot csináljanak egy-egy kiadványuknak – a kivételeket épp a sikeres szerzők művei jelentik, melyekbe »érdemes« befektetni, pontosabban: kiszámíthatóan behozzák a hirdetés árát (is).”

„Könyvesboltokba, terjesztőkhöz is eljuttathatók a könyvek, de ott a megfelelő kiemeltség hiányában gyakorlatilag elvesznek.”

„…tehát két részre lehet osztani a választ. Az egyikbe tartoznak azok a kiadványok, amik saját pénzen, esetleg valaki által üzleti szempontok alapján kiadott formában kerülnek a piacra, és leginkább csak egy nagyon szűk körhöz, talán csak a szerzőkhöz jutnak el.  A másik táborba tartoznak azok az alkotók és műveik, amik és akik olyan kiadóval tudnak megállapodásra jutni, amelyik vállalja a kiadás teljes költségét, jó esetben tiszteletdíjat fizet, és saját terjesztői rendszert működtet, ill. használ. Nyilván vannak, lehetnek átfedések, és a kiadók lehetőségei is eltérőek.”

„Mitől lesz népszerű? Ha itt arra gondolunk, hogy mi az, amitől az emberek keresik, akkor azt kell mondanom ez alapvetően az ismertségtől függ.”

„Kis pénzzel valami figyelemfelkeltő akció lehetne csak alkalmas a népszerűsítésre.”

Kommentár:

A könyvkiadók közül sok rendkívül kicsi. Amennyiben egy-egy kiadó arra vállalkozik, hogy megfinanszírozza valamely szerző művének kiadását, az ezzel járó költségek mellett már ritkán jut pénz az egyes címek reklámozására is. Így bár a kiadvány megszületik, de a szerző neve korántsem biztos, hogy ismertté, keresetté válik, hacsak ő nem tesz ezért külön, vagyis önmaga nem reklámozza eredményesen kötetét. Egy-egy kötet bekerülhet a könyvesboltokba, terjesztőkhöz, de ott megfelelő kapcsolatok és tőke hiányában csak egy lesz a polcon a több száz könyv közül, amit észre sem vesznek.

Pénz hiányában ennek kiküszöbölésére elvileg indirekt megoldások állnak rendelkezésre. Vagyis a szerző például különféle közösségi oldalakon teheti (el)ismertté, keresetté magát. Ilyen megoldásokra azok a szerzők vállalkoznak általában, akik maguk finanszírozták kötetük kiadását, illetve akiknek kötetét a kiadó valamilyen oknál fogva nem tudta, vagy nem akarta népszerűsíteni. A siker ebben az esetben viszont nem garantált! Főleg a magánkiadásban nagyon sok múlik az ismeretségen! Ez azt jelenti, hogy egy-egy szerző valamilyen kötetét elsősorban azok fogják megvásárolni, akikkel közelebbi kapcsolatban áll. A különféle közösségi oldalaknak ugyanaz az előnye, mint a hátránya: egy verset, novellát, vagy bármilyen más írást pillanatok alatt eljuttathatunk több ezer olvasóhoz, de ne felejtsük el, hogy ezzel egy időben legalább ennyi szerzőtársunk teszi ugyanezt akár ugyanazon az oldalon, vagy a világhálón bárhol! Ennyi „versenytársunk” van!

2. Szereplés a médiában

„Médiához nem lehet hozzájutni, ha nem vagy tagja az érdekrendszernek. A
pályázati környezet lényegében célzott lövéseket ad le, konvertálható
gesztusokat tesz ide-oda. Az alkotó lelkületileg nem alkalmas az
önmenedzseléshez, a piacorientált gondolkodáshoz, jellemzően nem sajátja a
jelentős anyagi háttér.”

„Kialakultak a viszonylag zárt alkotói közösségek....”

„…nagyon nem mindegy, hogy az említett kortársak az elismert írói, költői társadalomhoz tartoznak-e, vagy amatőrök.”

Kommentár:

Hát azt hiszem, ehhez csak ennyit fűzök: no komment.

3. Jó könyvet kell írni!

„Mitől lesz tehát népszerű (vagy inkább keresett) egy kötet? Több válasz is van: az alkotás értékétől (de nem ez az elsődleges szempont), a műfajtól, szerző nevétől, ismertségétől, attól, hogy mely csatornákat tudnak használni a megismertetésre...”

Kommentár:

Ezzel a válasszal viszonylag sok esetben találkoztam: „Jó könyvet kell írni!” De kérdezem én: évi 128 000 új cím megjelenése esetén ez valóban elegendő? (Ezt az információt egy ismert könyv nagykereskedéstől kaptam a tavalyi év végén.) Nem gondolom, hogy ilyen arányok mellett mindenki, aki jó könyvet ír, lehetőséghez jut! Másrészről ki és milyen elvek alapján dönt(het) arról, hogy egy könyv jó-e vagy sem? Márpedig döntések születnek! Lehetőséghez pedig nem minden jó könyv szerzője jut!

4. Pályázatok

„A kortárs szépirodalom java (mintegy 90%-a) kis kiadói műhelyekben készül. Ezek a műhelyek szép- és szakirodalom kiadására vállalkoznak, bestsellert, ponyvát nem adnak ki, ezért - nem lévén piaci profitjuk – könyveik kiadásakor rá vannak utalva az országos könyvtámogatási programokra (NKA, MKA).”

Kommentár:

Gyakori és visszatérő kérdés, hogy van-e manapság igény a szépirodalomra? Én ugyanakkor úgy fogalmaznám a kérdést, hogy: van-e manapság igény a szépirodalomra nyomtatásban? Ugyanis a különféle irodalmi weboldalak hatalmas látogatottságot produkálnak. Érdeklődés a téma iránt van. Ugyanakkor, ha egy könyvet, vagy művet olvashatnak az emberek az interneten is, miért vennék azt meg nyomtatásban? A kevésbé tehetős szerzők, illetve azok számára, akik mögött nem áll valamilyen tőkeerős, vagy elismert mentor más lehetőség nincs az ismertté válásra szinte, csak az internet világa. Ez azonban választás elé állítja a szerzőt: vagy ismertté válik a világháló segítségével, vagy megkockáztatja azt, hogy a nyomtatott kiadványokra fekteti a hangsúlyt. A második esetben félő, hogy kellő ismeretség hiányában senki sem fogja megvenni a kötetét. Persze vannak szerencsés helyzetek, amikor valaki úgyis sikeresen tud köteteket értékesíteni, ha közben az interneten is jelen van. Mindenestre érdemes megfontolni az igény szerinti nyomtatás lehetőségét magánfinanszírozás esetén. Vagyis egy-egy kötetből annyit kell nyomtatni, amennyire várhatóan a megjelenéskor igény lesz. Ezt előzetes igényfelméréssel lehet kikutatni.

A pályázatokkal kapcsolatban itt visszaidézném korábbi soraimat:

„A különféle közösségi oldalaknak ugyanaz az előnye, mint a hátránya: egy verset, novellát, vagy bármilyen más írást pillanatok alatt eljuttathatunk több ezer olvasóhoz, de ne felejtsük el, hogy ezzel egy időben legalább ennyi szerzőtársunk teszi ugyanezt akár ugyanazon az oldalon, vagy a világhálón bárhol! Ennyi »versenytársunk« van!”

A helyzet ugyanez az egyes pályázatok esetében. Rettentő „konkurenciaharc” árán kell és lehet pályázati támogatásokhoz jutni!  „Jó könyvet kell írni!”

De ismét felteszem korábbi kérdésemet:

„…évi 128 000 új cím megjelenése esetén ez valóban elegendő?”

A válasz legyen homályos, de talán elgondolkodtató:

Itt valami másra is szükség van!

5. Könyvtári népszerűsítés

„Az olvasókhoz a könyvtárakon keresztül is el lehetne jutni, de nem Magyarországon, ahol a könyvtárak ehhez nem kapnak állami segítséget, így a könyvtárak csak azokat a címeket veszik, amelyek számíthatnak a rendszeres kölcsönzésre, s ez nem a (kortárs) szépirodalom.”

Kommentár:

Ehhez szintén: no komment.

6. Író-olvasó találkozók, felolvasások

„Esetemben az értékesítések meghatározó hányada a saját irodalmi estjeimen történt. Ott a hallott versek, a hangulat hatása alatt vásároltak kötetet is.”

Kommentár:

…és valóban! A legsikeresebb értékesítési, népszerűsítési módszernek az író-olvasó találkozók, felolvasások, más rendezvények megszervezése tűnik az egyes beszámolók alapján. Ehhez tehát röviden annyit tudnék még fűzni: aki akar, megteheti, vállalja stb. szervezzen ilyeneket, illetve vegyen rajtuk részt!

No de a kérdés ennél kicsit bonyolultabb! Hiszen mi lesz azokkal, akik nem tudnak, nem szeretnének ilyeneket szervezni vagy esetleg részt venni ezeken? Ugyanis eléggé kivitelezhetetlennek tűnik az, hogy minden szerző felolvasásokat szervezzen, vagy még akkor is részt vegyen így vagy úgy rajtuk, ha ő erre különösebben nem motivált, illetve nincsenek meg a lehetőségei. Aki pedig tud és szeretne ilyeneken részt venni, sokszor azzal a helyzettel találja magát szemben, hogy ismeretségek, támogatók nélkül e téren semmire sem megy. Így megint marad az internet, műveit pedig mindenféle ellenérték nélkül közzéteheti, holott sok esetben nem kevés munkával járó, értéket képviselő szerzeményéről van szó. Itt a helyzet nem is arról szól, hogy egy-egy szerző a meggazdagodás elvárásával fogna neki műve megalkotásának, sem arról, hogy hivatása gyakorlásáéért bármifajta ellenértéket várna el, hiszen ő élvezetből ír!

Itt a megbecsültségről van szó! Arról, hogy benne, ha a művet nem is, az erőfeszítést és az emberi értékeket elismeréssel jutalmazza az olvasó! Értéktelen ember pedig nincs!

Szinay Balázs