Szabadon folytogat

�lmokat rejt� v�gy,
elm�t rabol ejt� t�rgy,
ez �rthetetlen maga,
s nem m�s, mint az �rtelem szava.

Menek�l�s el�le,
megt�veszt�s fel�le,
s�t�ts�g a f�nyekben,
alag�t a m�lys�gben.

Egyetlen vir�gsz�l,
ezer�ves pusztas�g!

Sz�vet markolja,
elv�t unszolja,
b�r�t mardossa!

Szabadj�ra engedve
semmit sem tev�dve,
�tj�n csak teng�dve
mag�t eltemetve.

Megk�t�tt kezek,
lebomlott hegyek,
feld�lt terek,
semmis tettek!

Tengerek partjai,
�r�k�s tettei.

Elm�t markolja,
Sz�v�t mardossa,
csak �ress�g maradt!

V�v�d�s

A lelkedben h�bor� d�l,
�gy �rzed r�gt�n megf�lsz.
Sz�vedet mardossa mint t�z,
bel�lr�l mardos mi �z.

Az �nek harca folyik m�r,
ki lesz a gy�ztes nem tudni, k�r!
Feszengsz a k�nok k�z�tt,
vihar felh�k gy�lnek magad f�l�tt.

Szeretn�d elk�ldeni,
de nem tudsz hogy d�nteni,
r�d szakad az �g,
s nem tudod mit t�gy!

Szaladn�l ki a vil�gb�l!
R�szed kett�szakad�,
rohanj m�g b�rod,
vagy fordulj szemk�zt!

V�lasztanod kell gyorsan,
m�g az �g r�d nem szakad!
Fuss am�g a l�bad �ri a f�ldet,
vagy �lld ki az �t�seket!

Elemz�s

Kedves Sallai L�szl�!

El�sz�r is k�sz�n�m, hogy megtisztelted bizalmaddal foly�iratunkat! Meg�t�l�sem szerint a bek�ld�tt alkot�said nem igaz�n �rett munk�k, ebb�l k�vetkez�leg verseid elemz�se helyett ink�bb arra biztatn�lak, hogy k�lt�szeti pr�b�lkoz�saidat eg�sz�tsd ki sok olvas�ssal, po�tikai tanulm�nyokkal. A Szabadon folytogat igaz�b�l: fojtogat. Sz�val a helyes�r�sodon sem �rtana csiszolni m�g! (S ez csak a legs�lyosabb hiba, hozhatn�k t�bbet is.)

A k�vetkez�kben k�zl�k n�h�ny gondolatot, amely rem�nyeim szerint seg�t. Sz�momra a vers (de mag�nak az irodalomnak is) egyik f� ism�rve az, hogy t�lmutat �nmag�n. Mindk�t verseden azt �rzem, hogy r�mei g�rcs�sen keresettek, s �gy nem is k�pesek m�st k�zvet�teni a befogad� fel�, csak ezt a k�ts�gbeesett keres�st, s a nem t�l szerencs�s „tal�l�sokat”. Az eszt�tikai �lvezet pedig (ebb�l k�vetkez�leg) elmarad: s ugye mi m�s�rt is olvasunk, ha nem az�rt, hogy eszt�tikai �lvezetben legyen r�sz�nk…?

„Van m�r kenyerem, borom is van,

Van gyermekem �s feles�gem.

Sz�vem minek is szomor�tsam?

Van mindig el�g eles�gem.”

E n�h�ny sor Kosztol�nyi Dezs� Boldog, szomor� dal c�m� vers�b�l val�. Lehetne id�zni az eg�szet is, mert igen j� p�lda arra, amit l�ttatni szeretn�k. Az id�zet els� �s utols� sora tulajdonk�ppen hasonl�t �ll�t: az egyik azt, hogy van kenyere-bora a l�rai �nnek, a m�sik meg �sszefoglalja, hogy sz�val van eles�gem. A m�sodik sor azt �llap�tja meg, hogy van m�r gyermeke �s feles�ge az �nnek, teh�t minek szomorkodjon: most m�r boldog lehet v�gre (m�gis: Boldog, szomor� dal – teh�t hol ez, hol az, egyszerre ak�r mindkett� is). Ami�rt idehoztam az eg�szet: a feles�gem-eles�gem r�mp�r. Ebbe a k�t sz�ba tulajdonk�ppen bele van transzpon�lva a fenti n�gy sor. A feles�g els� bet�j�t lehagyva: eles�g. Milyen egyszer� s milyen fantasztikus! A „feles�g”-ben benne van az eles�g is, ford�tva viszont nincsen �gy. Teh�t a feles�g az egyszerre eles�g is: lelki t�masz, testi gy�ny�r. Ha megvan a feles�g-eles�g, akkor van mit enni-inni, ott van a csal�d – van mi�rt �r�lni is. A k�ltem�nynek ez csak az eleje, de v�gig ilyen elm�s j�t�k az eg�sz. Minden mindennel �sszef�gg (a k�ltem�nyben) – ezt sugallj�k sz�munkra a Boldog, szomor� dal sorai. Ez a r�gt�nz�tt kis elemz�s-f�le arra akarja r�ir�ny�tani a figyelmet, hogy a r�mek nem puszt�n a k�ltem�ny henye d�szei. Ha r�mes verset �runk, akkor ezt nem �rt szem el�tt tartanunk!

Sok sikert k�v�nok a tov�bbiakban!

Antal J�zsef