Parampara – A tanítványi láncolat filozófiája

– Szóval…, mi a lélek?

– Az, hogy vagyunk. Amikor szeretünk valakit, azt szeretjük, hogy van.

– Miről szól a szeretet?

– Arról, hogy szeretjük a másik lelkét.

– Milyen a másik lelke?

– Ragyogó.

– Mi a ragyogás?

– Nem a másik jó vagy rossz tulajdonságai, hanem a fény, ami a lelkéből árad. Tehát, mikor azt mondjuk valakire, hogy szeretjük őt, nem arról beszélünk, hogy szeretjük azt, hogy ilyen vagy olyan, hanem szeretjük, hogy van, szeretjük a lelkét, és átéljük annak ragyogását. Ilyenkor a rossz dolgok is szépnek tűnnek, mivel átitatjuk énünket a másik fényével, és nem tulajdonságainak viselkedésünkre ható felhangjaival azonosulunk. Szerelem vagy szeretet?! Mi különbség van a kettő között, mindkettő fényből táplálkozik? Mindkettő a lélek fényére reagál. Amikor a másik azt mondja, hogy már nem szeret minket, az azt jelenti, hogy elvesztette a kapcsolatot lelkünk ragyogásával, nem pedig azt, hogy a lelkünk nem ragyog. Mindenki lelkét ugyanaz a fény ragyogja be, de ez a fény nem birtokolható, csak időnként megosztjuk valakivel. Hogy hogyan? A lelkünk fényét lehet barátként, társként, szerelmesként, szülőként, testvérként is használni. Csak meg kell tanulnunk ezzel bánni. Ennyi az egész. Figyeljen mindenki a fényre és törekedjen a boldogság felé. Boldognak lenni annyi, mint kapcsolatba kerülni a lélek fényével. Racionalitás azt jelenti, látni a másik hibáit is, de nem az orra alá dörgölni, figyelni rá és nem bántani. Emocionalitás, elfogadni és szeretni őt így is, rávilágítva a jóra. Ebből állnak az emberi kapcsolatok és a szeretet vagy szerelem így kitarthat egy életen át.