Kutathatók-e a levéltári dokumentumok? Interjú Kutasi Ilonával,

a Kárpátaljai Állami Levéltár igazgatóhelyettesével

Számos lehetőséget felvázoltunk lapunk korábbi számaiban, hányféle pihenési formát vászthat a városunkba, megyénkbe látogató turista, a szabadságát töltő magánember. Szerepelt ezek között az aktív pihenés, amely kirándulás formájában biztosít teljes feltöltődést mindazoknak, akik látni és hallani szeretik, milyen események, mely személyek járultak hozzá sorsfordító fordulataikkal, hőstetteikkel, hogy Kárpátalja kedvelt, nevezetes és látogatott lehessen. Mások inkább egy érdekes könyv oldalai között kalandoznak el az időben, így szereznek ismereteket kis hazánk nevezetes személyeiről, történelméről. Sokan nem is gondolnák, mennyi érdekes és hasznos információ birtokába jutnak, akik ellátogatnak a megyei levéltár beregszászi fiókintézetébe, ahol már a 14. századtól lehet adatokat, értékes leveleket, határozatokat találni történelmünk alakítóinak kezéből, városunk, megyénk sorsát befolyásoló eseményekről. A levéltárba lépve Kutasi Ilona igazgatóhelyettes köszöntött minket, őt faggattuk arról, mit tartogat a hivatal azok számára, akik a múltról és a  jelenről szeretnének többet tudni.

– Kérem, mutassa be a levéltárat! Kik állnak alkalmazásban a hivatalnál?

– Ez az épület a Kárpátaljai Állami Levéltár beregszászi részlege. Két alosztály működik itt, az egyik az iratok felhasználásával foglalkozik, a másik pedig a megőrzésükkel. Nálunk állami tisztviselők dolgoznak, többnyire történészek, filológusok. Összesen 17 személyt foglalkoztatunk. Az egyik osztályvezetőnk Jeremkina Mária, a másik Mihovics Marina.

– Miből áll egy levéltári alkalmazott munkája?

– A napi munka attól függ, hogy ki melyik osztály alkalmazásában áll. Különböző tartalmú kérvények érkeznek hozzánk, a felhasználási osztály ezek rendszerezésével foglalkozik. Számottevő kutatómunka is zajlik a levéltárban. Ehhez igénybe vehetik az olvasótermünket. A munka megkezdéséhez természetesen a levéltár igazgatójának engedélye szükséges. A kutató személyét illetően nincs kikötés: belátása szerint bárki látogathatja  a levéltárat.

–        Milyen dokumentumok hozzáférhetőek a lakosság számára?

–        A levéltár teljes gyűjteménye kutatható ukrán és más állampolgárok által. Nálunk kizárólag az 1945-ös éveket megelőzően keletkezett dokumenttumokat őrzik. A korábbi rendeleteknek megfelelően a 75 évnél régebben keletkezett okmányok (személyes iratok, egyéb) mindegyike hozzáférhető, azok tartalma publikus. Az 1945 után keletkezett iratokat az ungvári részlegben őrzik.

–        Hány levéltár van összesen a megyében?

– A Kárpátaljai Állami Levéltáron kívül minden járásban és megyei jogú városban működik levéltári osztály, illetve 15 munkaügyi levéltár.

–        Milyen problémákkal keresik meg az emberek Önöket leggyakrabban?

–        A legtöbb esetben a felmenők nemzetiségének igazolását kérik tőlünk,  amit vagy a személyes okmányok megkeresése során vagy a népszámlálások adatainak segítségével tudunk igazolni. Sokszor keresnek meg minket a vagyonügyek intézése kapcsán, előfordul, hogy a munkaviszony igazolása ügyében kérnek tőlünk segítséget.

–        Igaz-e a hír, mely szerint ez a levéltár az egyetlen Kárpátalján, ahol a korábban titkosított dokumentumok még mindig nem hozzáférhetőek? Ha igen, mi ennek az oka?

–        A hír nem igaz. Mint mondtam, nálunk minden, 1945-ig keletkezett dokumentum hozzáférhető. A szovjet éra kezdetén titkosított dokumnetumok az 1990-es évek elején mindenki számára kutathatóvá váltak, egyébként az ukrán kormány a közelmúltban elfogadott rendelete értelmében a II. világháború után titkosított okmányok többségét is központilag feloldották a titkosítás alól. Igaz, ezeket csak az ungvári megyei levéltárban lehet tanulmányozni, szintén igazgatói engedéllyel.

–        Értesüléseink szerint engedélyezett a cseh, a magyar időkből való dokumentumok nyilvánosságra hozatala is. Őriznek-e ilyeneket a beregszászi levéltárban?

–        Többet is. Ezeket rendszeresen talumányozzák a történészek, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatói és előadói.

–        Milyen iratokat titkosítottak?

–        Koronként változó. Én azokról beszélhetek, amelyeket a beregszászi levéltárban őrzünk. Akadnak olyanok, amelyek az 1919 –1939-es évekből, a cseh időkből valók, ezek főleg csendőri megfigyelések, központilag nyilvántartásba vett személyek adatai. Voltak titkosítva a magyar időkből való iratok, azaz Trianon előtti és 1939 – 1944 között keletkezett okmányok is.

– Kik végeznek kutatómunkát a levéltárban, melyek a legnépszerűbb kutatási területek?

–        Főleg főiskolások, egyetemisták és kárpátaljai történészek kutatnak nálunk, de akadt már érdeklődő Kanadából és Oroszországból is, illetve Ukrajna különböző távoli területeiről. Kértek kutatási engedélyt Szlovákiából és Magyarországról is.

–        Előfordult-e, hogy egy titkosított vagy féltve őrzött okmánynak nyoma veszett?

–        Az iratokra komolyan odafigyelünk. Előfordult már, hogy valamelyik elkeveredett, ugyanis nem az eredeti helyére tették vissza. Annak az esélye, hogy valaki levéltári iratot magával vigyen, igen csekély, mivel sem táskát, sem egyéb személyes holmit nem vihet be magával a kutató az olvasóterembe itt-tartózkodásának ideje alatt. Másrészt az egyik osztályunknak a faladata, hogy felügyelje és ellenőrizze a levéltári okmányok meglétét. Évente leltározunk, így hamar kiderül, ha valamelyik nyilvántartásba vett okmány elkeveredett vagy elveszett. Jobb helyeken a régi, értékes iratokról digitális másolat készül, nálunk ez egyelőre nem valósítható meg teljes mértékben korlátozott anyagi lehetőségeink miatt. A legnépszerűbb kutatási területek közé tartozik a falutörténet, a falvak zászlóinak, a nemesi családok címereinek története. Sokan érdeklődnek felmenőik felől, így családfák kutatására is adunk engedélyt. Népszerűek a Schönborn család személyes iratai is. Szintén nagy örömet okoznának nekünk azok, akik  a levéltár rendelkezésére bocsátanának olyan okmányokat, amelyek még az 1945 előtti időkből maradtak fenn. Ily módon az ilyen okmányok megmaradása biztosítva lenne.  

–        Mennyi időre visszamenőleg őriznek itt okmányokat, milyen jellegűeket?

–        A részlegünkön őrzött iratanyagok átfogják az osztrák-magyar monarchia, a magyar királyság, a Csehszlovák Köztársaság és az 1939 – 1944-es évek időszakát. Ezek többek között főispáni levéltárak egyházi és más szervek, magánlevéltárak iratanyagai. Mire hívná fel a környékbeli lakosság figyelmét, mielőtt Önökhöz fordulnak segítségért valamilyen régi okmány megkeresése ügyében?

–        Minden munkanapon szolgálunk felvilágosítással, így a hozzánk betérő érdeklődő azonnal szóbeli tanácsadásban részesül. A kutatásokhoz, természetesen, igazgatói engedély szükséges, ehhez és minden más ügyintézéshez írásos kérvényt kell megfogalmazni. Ha a kutató vagy más ügyben hozzánk forduló magánszemély megkapta az engedélyt az ügyintézéshez, minden további nélkül a rendelkezésére bocsátjuk a szükséges iratokat. Talán az okoz némi gondot, hogy az érdeklődők írásos értesítést várnak tőlünk. Nem szoktunk ilyet kiküldeni, mivel ez nem tartozik a munkaköri kötelességeink közé. Ajánlatos inkább személyesen érdeklődni a szükséges engedélyek, az okmányok megléte felől.

–        Milyen területekre vonatkozóan őriznek Önöknél iratokat?

–        Négy vármegye – Bereg, Ung, Ugocsa, részben Máramaros – legkorábbi iratait őrizzük nagy gonddal és bocsátjuk az érdeklődők rendelkezésére.

–        Kinek a fennhatósága alá tartozik a levéltár, milyen körülmények között tárolják a nyilvántartott iratokat?

–        Központilag a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal osztálya vagyunk, levéltári vonalon pedig az Állami Levéltári Bizottság fennhatósága alá tartozunk. Meglehetősen mostoha körülmények között dolgozunk. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, így sem digitalizált irattárolásra, sem korszerű technikai felszerelés beszerzésére nincs módunk. Saját erőnkből képtelenek vagyunk modernebbé tenni a beregszászi részleget. Bízom benne, hogy ez  a helyzet a jövőben pozitív irányban megváltozik.

Kenyeres Mária