Új bejegyzés Frissítés

2010.05.08. 00:29 Antal József

Szia!  Köszi a hozzászólást!  A cikkemet fél éve írtam, így annyira nem friss már a Gucci-élmény: ahogy írásomban is említettem, a (számomra) könnyen olvasós könyvek hamar kikophatnak a fejemből. De annyira mindenesetre emlékszem, hogy ez a könyv annyira nem mély, hogy egyfajta spirituális szingliségről beszéljen, illetve összehozza ezt a fogalmat.  A nőkönyv az nem több annál, mint nőknek szóló könyv. De ha felveszem szójátékodat: a könyv „ruhája” – azaz borítójának színvilága – abszolút lányos, nőies.  A (jól) működő kapcsolatok egyik titka valóban az lehet, ha a felek folyamatosan dolgoznak azért, hogy üzemeljen az egész…  Józsi

2010.05.08. 00:29 Szinay Balázs

Szia!   Először is köszönöm neked gondolatébresztő cikkedet!   Na akkor kezdjük!   A te szemedet a GUCCI felirat kapta meg, az enyémet meg a nőkönyv szó. Józsi! Mi az a "nőkönyv"? Nöknek szóló könyvekről már hallottam, de vajon mi lehet az a nőkönyv...?:) Talán a könyveknek is van már neme, csak erről nem tudtam? Kérlek avass be!:)   Nem zárnám ki, hogy a szingliség spirituális szempontból megegyezik a szabadság felé megnyiló kapuval, mégha nem is maga a szabadság. Szingliség alatt itt nem a karreiristák egy éjszakás kalandokkal fűszerezett szingliségét értem, hanem a spirituálisat. A spirituálist feljlődést köztudottan magányosan sokkal könnyebb kivitelezni, mint mondjuk egy párkapcsalat két tagja közül az egyikként. Példa erre, hogy az emberiség legnagyobb tanítói mind "szinglik" voltak, akik önként mondtak le a kapcsolatokról.   Csernus doktor könyvét mostanában készülök hangoskönyv változatban meghallgatni, úgyhogy túl sok állásfoglalásra e tekintetben nem vagyok hivatott, de korábban olvasott munkái alapján nem azt tapsztaltam, hogy "nem bonyolítják túl az életet, tipikusan ilyen könyv Csernus doktor A nő című opusa is". Híressé őt ugyanis egyedi látásmódja, a tradícióktől eltérő szemlélete tette. Ezt volt szerencsém megtapasztalni TV műsorai, könyvei, illetve egy élő előadása kapcsán is.   Aztán alább ezt írod: "Vérbeli szingli, hiszen számára egy néma pár látványa azt juttatja eszébe, hogy biztosan a veszekedés viharán vannak túl, vagy egyszerűen a nők már nem tudnak mit mondani férjüknek, s persze a férfiaknak soha nem is volt mit mondaniuk feleségük számára: azaz egy átlagos párkapcsolat már a kezdet kezdetén üres.  Ezen a ponton az jutott eszembe, hogy ennek értelmében a boldog szingli attól boldog, hogy általánosságban szinte minden párkapcsolatot eleve kudarcra ítéltnek érez.   Nos honnan vagyunk biztosak a fennt megfogalmazott gondolatok ellentétében? Vagyis, hogy egy kapcsolat alapvetően nem halálraítélt az elején és csak akkor működik, ha a felek működése érdekében folymatosan lépéseket tesznek? Én nem vagyok szingli, de a cikkben felhozott példa nekem is be szokott ötleni, mikor időnként a metrón ülve végignézek egy-egy páron. Mindenesetre a szingliséggel, mint trenddel egyáltalán nem értek egyet, ha az nem kapcsolódik valamifajta szellemi útkereséshez, csupán az örömökhöz és az élvhajhászáshoz.   Balázs

[2-1]