Új bejegyzés Frissítés

2010.05.03. 02:56 Szinay Balázs

Egyébként ha már így előkerült a Bulvárlap kérdés, ajánlom figyelmetekben Hellenbárt László szerzőnk "Bulvármassza" című cikkét, mely szintén megtalálható itt az oldalon a "Társadalom és kritika" rovatban.   Válasz: Szia Balázs! Köszi az ajánlót, elolvastam a Bulvármasszát, s nagyon tetszett! J.

2010.05.02. 23:15 Szinay Balázs

Kedves Mária!   Teljesen egyetértek a hozzászólásoddal és a hozzáállásoddal! Szerintem igazad van, röviden és velősen megvoglalmaztad a lényeget. Csak tudod a férfiemberek szeretnek minden mondva csinált dolgból tudományt kreálni és azon értekezni.:)

2010.05.02. 22:13 Körhegyi Mária

Köszi a cikket, elgondolkodtat néhány dolgon, de szerintem nem kell mindent 'megmagyarázni' és 'analizálni', szavakba önteni. Számomra Lovasi azért félisten, mert érzéseket indít el bennem, amiket nem tudok értelmes mondatokra váltani, mert nem szavakba önthető.  Csak 'érzem', magával ragad, tovább visz, felháborít, megnyugtat, feledtet. Lehet, hogy számomra ez a 'művész' definíciója. (?) Válasz: Kedves Mária! Köszönet az elolvasásért, és szívesen a cikket! Nekem már az is elég, ha sikerült elgondolkodtatni vele néhány dolgon. Ennél nem is akartam elérni többet. Ha meg valami több is összejött vele, akkor az "duplaplusz jó". :)

2010.05.02. 14:03 Gallai Antal

Akkor végül mi értelme van szétválasztani a különféle területeket, ha egy irodalmár filozófus is, illetve a filozófus poéta? Tulajdonképpen minden tudomány a filozófiából indult ki anno. Válasz: Talán semmi értelme sincsen. De mindenesetre egy lehetőség. Valahol ez is egy filozófia: pl. léteznek a tudományok önmagukban, egymás mellett s ma divat interdiszciplinaritásról, tudományközöttiségről beszélni. Szóval érdekes és érdemes a dolgokat külön-külön vizsgálni, meg egymásra való hatásukban, meg stb. Szóval valami ilyen értelme van annak, hogy egy irodalmár egyszerre filozófus, s a filozófus poéta. Ha arréb mész egy dombon, másként látod alant a tájat...

2010.05.01. 22:16 Szinay Balázs

Szia! Hát időnként elgondolkozom azon, hogy tulajdonképpen nekem mi közöm van az irodalomhoz a szó tudományos értelmében.:) De most megtaláltam azt a régi kapcsot, ami engem a filozófia kérdésekhez vezetett. A filozófia gondolkodás, mint már korábban említettem, a különféle műelemzésekkel kezdtem. Azok olvasásával, illetve a kötelező jellegű írások megírásával. Filozófiai, teozófiai irányultságból ebből gyökeredzett, majd hajtott ki. Nehéz azt megmondani, hogy egy irodalmár mennyire csak poéta és mennyiben filozófus is. Talán ostobaság ezeket különválasztani. Az irodalomhoz magamat is tán így tudom mára kapcsolni. A "A honi csillagászat fejlődése." c. dal elemzése tetszett e sorok közül valóban a legjobban. Végre egy irodalmi munában kellő filozófiai mélységet leltem, még akkor, ha a Kispál számomra nem tartozik az első számú zenekarok közé. Szövegeik lehetséges filozófiáját érdekessé tetted számomra cikkedben, biztosan át fogom tanulmányozni ennek hatására mélyebben is őket. Balázs   Válasz: Szia! A Kispál-számokban sokszor ott bujkál a filozófia, s nem igazán tudnék olyan dalszöveget említeni tőlük, amely ne lenne elgondolkodtató. Pusztán már csak a többértelműségükből adódóan is. Az irodalom egy része s a filozófia közel állnak egymáshoz: az irodalomelmélet alapja a filozófia, s természetesen a legtöbb műben is ott munkál egy-egy filozófia tudatosan avagy tudattalanul. Én azt tapasztaltam eddigi életem során, hogy egy irodalmár általában poéta is (vagy az volt egykoron) és filozófus is (ilyen-olyan szinten). Szóval csak rajta, érdemes Kispált hallgatni! :)   A. Józsi

2010.05.01. 16:36 Szinay Balázs

Szervusz Józsikám! Cikkedet olvasva én sem hagyhattam ki, hogy pár sort hozzáfűzzek a dologhoz.:) A témaválaztáshoz és kifejtéshez csak gratulálni tudok, nemcsak annak aktualitása, miatt, hanem különlegesen jól sikerült hagvétele miatt is. Szerintem ez eddig legjobb cikkeid egyike. Mindig meglep, hogy írói tevékenységed milyen sokoldalú, mennyi mindenről tudsz és milyen színvonalasan írni, ahogy azt tetted most is! Maga a cikk eszembe juttatja azt, hogy végül is miért szerettem meg az irodalmat: a különféle műelemzések miatt. Szerettem értő és érdekfeszítő műelemzéseket olvasni és írni egyaránt. Örülök, hogy most is ilyennel találkoztam.:) Ez a rész különösen tetszett: "A magyar szakos azonban olyan adag jel-jelölő-jelölt-dózist kap, hogy talán egész életében képtelen kiheverni azt, mindenben csak a jelentést kutatja, elbizonytalanodik az élet legegyszerűbb helyzeteitől is, fogalomzavarba kerül (mert mindent pontosan definiálni kell, azt is, hogy mit értünk azon, hogy definiálni, hogy mit értünk azon, hogy mit értünk azon, meg hogy mit értünk a „mit”-en, az „értünk”-ön és az „azon”-on stb.). Pedig sokszor tényleg nincsen más az adott helyzetben, csupáncsak fénylik a Hold…" Ez valóban egy elgondolkodtató kérdésfelvetés.:) És szerintem nagyon is fontos erre rákéredezni! Örülök, hogy te ezt megtetted, mivel ez arra mutat, hogy mint irodalomtudós nemcsak a merev diszciplina szerint gondolkodásra vagy hajlamos, hanem más szempontokat is figyelembe tudsz venni. Szerintem ilyen egy igazi tudósember.:)   Válasz: Szia Balázs! Köszönöm a sok elismerést! Hónapok óta érlelődött a fejemben egy Kispál-cikk. Aztán ez lett a szomorú apropója, a feloszlás híre. Hát igen: a világ van tele megfejtendő (kérdő)jelekkel, vagy mi magunk látunk mindenben jeleket, amelyben jelentést kell kutatnunk? - ez egy eldönthetetlen dilemma. Valahol ezt (is) boncolgatja A honi csillagászat fejlődése. A legjobb érzés az, ha mást is sikerül kicsit elgondolkodtatni az írásaim által. Hogy közösen kezdünk gondolkodni ugyanarról. S talán pillanatokra összeáll a fejünkben ugyanaz a kép: értjük egymást a szavakon túl, a szavak szárnyán. :) A. J.

2010.05.01. 14:50 AnnPearl

Kedves József! Nosztalgikusan olvastam soraidat és be-berakosgattam a számokat a jutyubba, hogy ezzel is erősítsem a nosztalgiát. Bár jómagam kb az együttessel vagyok egyidős és rajongásom se tesz ki többet 3-4 évnél, mégis megtaláltam cikkedben a kedvenceimet és az értelmezések is nagyon tetszettek. A szomorú apropó ellenére teljes körképet kaphattam munkásságukról, meg talán egy kicsit többet is :) Gratulálok! Válasz: Kedves Ann Pearl!   Nagyjából én is az együttessel vagyok egyidős, s az én rajongásom évben kb. dupla annyi idős mint a tied. De ez persze mit se számít, mert könnyen be lehet pótolni a dolgokat: a nagy érzések eszméletlenül gyorsan utat taláhatnak bennünk - ahogy a Kispál-számok. :) Örülök, hogy sikerült beválogatnom közös kedvenceink közül is néhányat! :) Gyere máskor is az oldalra! S máskor is szívesen veszem a véleményedet! Üdv: A. József

2010.05.01. 11:16 gicu 40

NAGGYON jó elemzés  !   A még egyszer az anyai viszonyt vizsgálja szereintem /Lovi szerint is/ a többi igen-igen jó megfejtés...   néháhttp://picasaweb.google.com/vargatibor1969/2009_05_02Mosonmagyarovar#ny kép hátha valakit érdekel:  Válasz: Szia!   Örülök, hogy tetszett az elemzésem! Köszi a képeket! Még mielőtt elolvastam volna a kommentedet, formáltam kicsit az írásomon: a Szívrablás és a Még egyszer c. számokon hajtottam végre módosítást. A Még egyszeren azért, mert úgy éreztem, hogy az túl személyes volt, egy kevésbé odaillő aktuális problémámat szőttem bele. Átgondolom majd az anya-viszony szempontjából is: erről még nem hallottam.   A. József

2010.05.01. 02:16 Orgon Roland

Kedves József!   Cikkedhez gratulálok! Érdekes volt olvasni értekezésedet a dalokról és veled együtt elmélkedni rajtuk ebben a konteksztusban is. A cikk elején írtad, hogy arról fogsz beszámolni, amit neked adtak, ennél a mondatnál egy kicsit megijedtem, hogy valami nagyon szubjektív és dologról fogok olvasni. Mindenesetre vettem a bátorságot és tovább olvastam. Már az első dal értelmezésénél nyugalommal és elégedettséggel vettem tudomásul, hogy jól döntöttem. Értelmes fejtegetéseket olvastam tőled, választékos minőségben, érdekveszítő eszmefuttatásban. Azt gondolom cikked sajátos stílusúra sikeredetett. Lehet, hogy csak én nem néztem körül jobban, de ilyen jellegű elemzős cikkel nem találkoztam ebben a témában. Az oldalt mostanában ismertem meg, rovatodat pedig ennél is kevesebb ideje. De cikked érdekessé tette számomra írásaidat, haladok is tovább, mert kíváncsisággal tölt el a Kosztolányis cikk is! Gratula... Válasz: Kedves Roland! Igazán köszönöm az elismerő sorokat, tényleg jó esnek, s az külön öröm, hogy sikerült velük egy kis közös örömöt összehozni! :) Ez a legújabb cikkem stílusában talán a "leglazább" az oldalon közölt írásaim között, de igyekszem azért az érthetőség mellett a hitelességre is törekedni. Várom a véleményedet a Kosztolányi-cikkemről is, meg persze ha időd engedi, akkor majd a többiről is! (Egyébként a Szívrablás és a Még egyszer c. számokról írott gondolataimat ma átalakítottam, de most már tényleg ez a végleges verzió.) Jó böngészést az oldalon, s gyere vissza minél többször hozzánk!   A. József

[9-1]