Megjegyzés:Az utolsó pont nem véletlen maradt le, hanem szándékosan.
Elemzés
Kezdjük a címen!
„Útkerszteződés” – első verzió: a szerző direkt, tudatosan írta félre, ahogy pl. Tandori Dezső eljárására jellemző, aki nem javítja ki az elgépeléseit, hiszen azok is mondanak valamit az adott lelkiállapotáról. Második verzió: a szerző sietve begépelte a címet, s nem vette észre, hogy elírta.
Fontos, hogy a szerző megjegyzést fűzött a verséhez, mely szerint az utolsó pont nem véletlenül maradt le – szóval ezzel a logikával élve a szerző azt is megjegyezte volna, hogy a címből nem véletlenül maradt ki egy „e” betű, hanem szándékosan. De nem jegyezte meg. Szóval ez véletlen lehet. És persze ez is vall a szerző adott lelkiállapotáról: nyilván sietnie kellett, bár az is lehet, hogy összekeveredtek a betűk az útkereszteződésben, sőt egynek közülük nyoma is veszett.
Lényeg a lényeg: a cím minden bizonnyal ez akar lenni: Útkereszteződésben. Előhívja bennünk a hagyományos toposzt: válaszút elé kerülni, hogy merre tovább: jobbra, balra, előre hátra, fel-le stb. stb.
1. vsz.: a vers alanya önmaga keresésére indul – ez a keresés nem egyszeri, hanem egy folyamat része, hiszen az én már tavaly is szebb (talán: ’jobb’ jelentése van) önmagát kereste. S ki tudja hányszor hangzott el ez a tavaly: ki tudja mióta keresi már (szebb) önmagát ez az én.
2. vsz.: Ország eljárása e versében a Köd bukolikák c. versének (3-as számú darab) eljárásához hasonló: ott egy sor ismétlődik, s azt követi egy folyton átalakuló másik sor. Itt pedig az első két strófa első két, és utolsó sora egyezik meg teljesen, a 3. sorok váltanak másra. A két strófa ismétlődésében is ez a folyamatosság erősödik: hogy ez a keresés már időtlen idők óta tart. Az én keresése nem egyszerű, mert ha úgy érezzük, hogy rátaláltunk, könnyen összetörhet: bennünk él a csábító, a „csúnyább” önmagunk is, ami az új ellen törhet. S akkor megint csak kereshetünk „mint tavaly”.
3. vsz.: Ez a strófa a vers kilengése, kimozdítója, a folyamat megszakítója valamelyest. Mutatja már ezt az is, hogy itt csak az első és az utolsó sor az ismétlés. Fontos, hogy a lírai alany ezúttal nem a maga útján indul el újra, s hogy ez eredménnyel, de legalábbis némi reménnyel kecsegtet, azt mutatja az is, hogy most nem olyan ez, „mint tavaly”, hanem inkább „most”. Ugyanakkor az első és utolsó sort egymás után olvasva megint csak az jön ki, hogy „Messze jártam (…) Mint tavaly”: azaz ördögi körszerűen folyton visszatér a tavaly réme, a törékeny önmagunk, de a „most”-ban mégis bízunk, hiszen akkor útra se kelnénk…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések