A Bright Star című film John Keats (az angol romantikus költőtriász, Byron-Shelley-Keats, egyike) életének utolsó éveibe enged betekintést. Több pozitív kritikát olvastam a filmmel kapcsolatban, volt köztük olyan is, ami egyenesen felmagasztaló.
Azonban ezen kritika jelenlegi pontján el kell döntenem, hogy egy pozitív kritikát tegyek-e itt közzé, csak azért mert így illik egy újabb, irodalmi életrajzi film kapcsán, vagy pedig őszinte legyek és bevalljam töredelmesen, hogy bizony én sajnos nem tudok olyan elnézően, sőt felmagasztalóan bánni e film kritikájával, mint ahogy azt a film más kritikusai tették.
Döntöttem! Lesz, ami lesz, a második lehetőséget választom!
A film sajnos számomra nem nyújtott pozitív élményt. Ennél sokkal erősebb életrajzi filmeket is láttam már. Legyen szó akár zenei, irodalmi vagy más művészeti ágazatot képviselő alkotók életének megfilmesítéséről.
Érveim:
- Azok számára, akiknek nincsen viszonylag átfogó képe John Keats életrajzával kapcsolatban, a film sem segít ebben túl sokat. Középiskolás tanulók gyakran úgy ismerkednek meg költőkkel, írókkal, hogy egy-egy filmváltozaton keresztül feldolgozott forrásból próbálják meg feltérképezni az adott szerző élet- és jellemrajzát. Erre a célra nem ajánlom ezt a filmet. Néhány életrajzi adat kiderül a filmből, de ezzel együtt sem kapunk túl sok információt azokról a körülményekről, arról a környezetről, melyben a film játszódik.
- A film szövegezése nem túl informatív. A film megtekintése közben az volt a benyomásom, hogy ha ezt a filmet nem magyar felirattal nézném, hanem csak úgy bármilyen idegen nyelven, fordítás nélkül, akkor is érteném a cselekményt, és nagy valószínűséggel ki tudnám számítani, hogy mi fog következni. Keats költészetéből nem sokat kapunk, néhány elejtett sor, versszak jut mindössze hébe-hóba a film során.
- Jellemrajzok: A film középpontjában elvileg John Keats, a költő áll, a cím alapján. Sajnos a filmből nem igazán tudtam meg többet John Keats jelleméről, egyéniségéről, mint amennyit megnézése előtt tudtam. Nem lett világosabb számomra John Keats, mint a költő sajátos, egyedi szubjektuma, individuuma.
- Drámai él: A film tulajdonképpen Keats és Frances 'Fanny' Brawne szerelmének történetét dolgozza fel, történetükből adódóan alapvetően a drámai hangulat megteremtésére törekedve. Azt a drámai hatást azonban, amit én személy szerint az irodalmi filmadaptációk és az életrajzi filmek kapcsán megszoktam, ez a film nem hozza. Az az érzés kering bennem, mintha a film készítői arra a gondolatra támaszkodtak volna, hogy Keats és szerelmének története önmagában is olyan drámai hatású, hogy az elegendő egy ilyen jellegű adaptációhoz mint drámai él, és a dráma fokozásaként semmilyen más elemet nem kell beleszőniük a dologba. Sajnos erre rá kell cáfolnom, kellett volna, ha már ennyire a kérdéses szerelmi szálra helyezték a film hangsúlyát.
Összességében tehát azt kell, hogy mondjam, a film nem sikerült olyanra, mint amilyet egy ilyen jellegű filmtől elvárhatok vagy elvárhatunk. Aki látta a „Teljes napfogyatkozás”-t Leonardo Dicaprioval és David Thewlissel a főszerepben, mely például Arthur Rimbaud és Paul Verlaine történetét dolgozza fel, vagy netán nem mint életrajzi film, de irodalmi adaptáció, az „Anyegin” filmváltozatát Ralph Fiennes és Liv Tyler főszereplésében, azt nem fogja kielégíteni a fent említett filmadaptáció.
Mindenesetre javaslom, hogy nézze meg, aki teheti és formáljon róla maga véleményt, ez csak az enyém volt és lehet, hogy tévedek!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések