Hajdu M�ria

Az �ntelt kisver�b

A sz�rke kisver�b t�rsaival r�pk�d�tt �s hangoskodott. Olyan embert ideges�t� �ssze-vissza csiripel�ssel �s vircsaftol�ssal. A sz�raz homokban hempergett, beleivott a kutya viz�be �s m�g arra is vetemedett, hogy belef�rd�tt. Az a bamba, nagy kutya pedig �gyet sem vetett r�. Pedig �t felett�bb bosszantotta ez a dolog.

Mi�rt nem pr�b�lja elkapni, vagy legal�bb elkergetni? M�g a lel�g� f�l�t is megcs�pte, de �ppen csak r�n�zett a nagy boci szemeivel. Meg is k�rdezte t�le a szemtelen kisver�b:

-          Mondd, te kutya! T�ged nem izgat, hogy szemtelenkedek veled?

-          H�t, nem sok vizet zavarsz. – V�laszolta a dog. A kisver�b s�rt�d�tten elreppent.

M�rgesen elhat�rozta, hogy majd megmutatja, mire k�pes. � tud rep�lni, az a lomha kutya pedig f�ldh�z van k�tve. Sz� szerint. Napk�zben l�ncon tartj�k, csak �jszak�ra engedik el, hogy �rizze a h�zat. Ahogy �gy elm�lkedett, megirigyelte a kuty�t: mennyire fontos a gazd�j�nak! � meg csak repked a vil�gban, senkinek nem fontos.

Odasz�llt a kutyah�z el�, �s elmondta a gondolatait. A dog elcsod�lkozott rajta. Nem �rtette a kisver�b szomor�s�g�t.

-          Hiszen �n is itt vagyok neked, �s a n�pes csal�dod is! Nem ez a fontos? Te nem vetted �szre, hogy mi�rt nem zavarlak el, vagy kaplak be?

-          De te nem is figyelsz r�m! Nekem olyan bar�t kell, aki megmondja, hogy szeret!

Ezzel haragosan elrep�lt. Ej-ej, gondolta a kutya. Milyen �ntelt egy kis j�sz�g! M�g valami baj �ri.

A magasban egy h�ja k�r�z�tt zs�km�nyra lesve, �s hallotta a kisver�b c�v�d�s�t a kuty�val. Nah�t, kisver�b! Majd �n bebizony�tom, hogy mennyire szeretlek! Gondolta mag�ban. Lejjebb ereszkedett �s odasz�lt a kisver�bnek:

-          De sz�p f�nyes �s sz�rke a tollad kisver�b!

-          Igaz�n? Komolyan mondod? A kutya r�m se heder�tett, hi�ba akartam a figyelm�t magamra vonni!

-          Ne is t�r�dj vele, gyere ink�bb velem. Mutassuk meg, milyen magasra tudunk sz�llni.

A ver�b melle dagadt a b�szkes�gt�l, hogy a h�ja bar�tja lehet. A t�rsai hi�ba �vt�k �j bar�tj�t�l, nem hallgatott senkire. Rep�lt fel a h�ja ut�n a magas �gbe. Kicsi t�deje m�r zih�lt, nem b�rta a temp�t. M�r alig emelgette a sz�rnyacsk�it, mikor megl�tta a h�j�t fel� sz�guldani...

-          Ej-ej kisbar�tom! – Mondta a kutya, mikor a tavaszi szell� egy apr� sz�rke tollacsk�t

ejtett az orra hegy�re.

                                                                                       2010. �prilis 10.

                                                                                                      Ad�cs