A hazai Dead Can Dance rajongók legnagyobb örömére 1996 után végre élőben láthattuk-hallhattuk az 1998-ban feloszlott zenekar egyik felét, annak agytrösztjét, Brendan Perry-t. Ebbe az örömbe némi üröm is vegyült persze.
Egyrészt, mert 2005 -ös reunion turnéjuk végülis farewell turné volt, amely sajnos (a szervezők érdektelensége?) miatt nem érintette Magyarországot, pedig nem sokkal előtte Lisa Gerrard a Magyar Rádióban énekelte fel a Sorstalanság című film Ennio Morricone által írt zenéjének pár dalát. Lisa azóta több turnét is lebonyolított, többek között a Tangerine Dream egykori géniuszával, Klaus Schulze -val közösen. Ezen turnék keretében sem jött el hazánkba.
Brendan Perry pedig a zenekar feloszlása után jóval kevesebb lemezen szerepelt, mint Lisa.
1999 -ben megjelent EYE OF THE HUNTER című lemezének apropóján adott koncerteket Európa és Egyesült Államok szerte. 11 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a csillagok együttállásának köszönhetően (Brendan új lemezéhez kapcsolódó turné, valamint a bölcs koncertszervezők 'bátorsága' révén) élvezhessük nagyszerű zenéjét és hangját élőben is.
A lemez, amelyhez a turné kapcsolódik, szokatlanul elektronikus hangzású. Stílusjegyeiben sokkal inkább régi anyazenekarára emlékeztet, mint előző szólólemezére.
Két számot már ismerhettek a kicsivel jobban tájékozottak. Az 'Utopia' egy korábbi változatát meglehet(ett) hallgatni Brendan hivatalos oldalán illetve a myspace-n is. Azóta a dal végleges változata a francia D-SIDE magazin CD mellékletén,valamint egy lengyel rádióműsorban is hallható volt az album másik számával ('Wintersun') egyetemben. Az albumot beharangozó kb. 10 perces filmecskében is felcsendültek a lemez számaiból részletek.
Aki hallotta a 2005-ös DCD koncertek valamelyikét, ismerős dalokat üdvözölhet majd Brendan lemezén. Helyet kaptak ugyanis a kifejezetten a 2005 -ös turnéra írt 'Crescent' és 'Saffron' című számok is. (A 'Saffron' című a lemezen 'Babylon' -ként szerepel.) Sajnos ez a két dal most nem került be a koncert
repertoárjába.
Sejthető volt, hogy nem lesznek több ezren a koncerten. (Talán egy Dead Can Dance koncerten lennének kétezren is.) Így a helyszínválasztás nem volt szerintem elhibázott. Maga a Diesel egész hangulatos hely, az akusztikája is jó. Megadta a koncert intimitását.
A közönség nagyon kulturált volt és láthatólag felkészült is. Ehhez hozzájárult az is, hogy az eddigi koncertek közül párnak a hanganyagát le lehetett vadászni innen-onnan. A koncertbeszámolókból kiderülhetett az is, hogy a setlist mindenhol ugyanaz volt: 15 szám.
Ebből 5 régi DCD szerzemény, 1 feldolgozás, 1 közreműködés, 2 dal az EYE OF THE HUNTER -ről, 3 az ARK című új lemezről és 3 'kakukktojás'. Ez a három 'kakukktojás' Brendan állítása szerint majd a 2011-ben megjelenő harmadik szólólemezén lesz hallható. (Azóta nyilatkozta azt is, hogy az elkövetkező 10 évben 6-7 lemezt szeretne megjelentetni. Ebből háromra már szerződést is kötött a Cooking Vinyl -lel, sőt! Sejtelmesen egy új Dead Can Dance album megjelenését is vizionálta...legkorábban persze csak 2 év múlva. Úgy legyen!)
Bár az új album dalainak előadásához elég sok hangszeres rész sequencer -ről kerül bejátszásra, a koncert utolsó dalát leszámítva minden zenekari tag a színpadon marad.
A zenekar 5 tagú. Ebből hárman olykor hangszereket is cseréltek egymás között. Egy szám erejéig a dobos is előre jött szintetizátorozni, a basszusgitáros hölgy szintén kezelte a billentyűs hangszert, a két szintetizátoros közül az egyik pedig játszott gitáron is.
A koncert a 'The arcane' című dallal kezdődött. Az arányok (keverés), a hangosítás már ekkor rendben volt. Néhány koncerten kifogásolták a hangerőt (túl hangos volt), itt azonban minden nagyon el lett találva. Valamennyi hangszer külön kivehető, a zene és az ének aránya tökéletes volt.
A második dal egy a 3 'kakukktojás' közül: 'Love on the vine' címre hallgat. Kis túlzással olyan, mintha az 1991 -es válogatásra (A passage in time) íródott volna.
A harmadik a sorban szintén egy DCD klasszikus, a 'The carnival is over'. Igaz, picit áthangszerelve.
Ezt ismét egy 'kakukktojás' követte 'The golden rule' címmel. Bevallom, nekem (az 'Utopia' mellett) ez a másik kedvencem. Középtempós dal. Ha a 2011-es Brendan szólólemezen még sok ilyen dal lesz, akkor kijelenthetem, az ARK is elbújhat mellette.
Az 'A passage in time' -ot négy új illetve ritkább szám követte.
Elsőként a 2000 -ben megjelent Tim Buckley tribute lemezről ismert 'Dream letter'. Aki a lemezváltozathoz szocializálódott és nem hallott az idei turnéról egy felvételt sem, meglepődhetett. Ugyanis amikor látszólag vége volt már a dalnak, akkor még bele-bele csaptak a dobok és gitárok közé is.
A 'This boy' ismét visszatérés a DCD hangzásvilágához enyhén politikusabb szöveggel társítva.
Ezt a 2009-es MAGIC PIANO lemezen található két Brendan közreműködés közül az egyik, a 'You never loved this city' követte. Gyönyörű dal, a vége felé beúszó dobbal.
A 'Wintersun'-t a lengyel rádióműsorban hallottam először teljes egészében (igaz, nem túl jó minőségben). Úgy gondoltam akkor, hogy ez gyengébb, jellegtelenebb az 'Utopia' -nál: túlzottan statikus, nem fejlődik tovább a dallamszerkezet...stb. Itt a koncerten valahogy mégis máshogy hatott.
(Nem kizárt, hogy az album jó pár dala inkább koncerten 'él' igazán.)
A 'Medusa' gyönyörűséges, nyugodt dallamai után ismét egy 2011-es albumra ígért szám következett 'Eros' címmel. Ez úgy hangzik, mint az 1999-es turnén játszott 'Lila' átirata.
A fő blokkot az 'Utopia' zárta. Brendan egész jó hangulatban volt...még viccelődött is a basszusgitáros hölgy felé fordulva, mintha nekik semmi dolguk nem lenne a dal alatt (lévén, hogy ennek a számnak is a sequencer 'adta' meg a gerincét).
A rutinos közönség tudta, hogy itt még nincs vége. Rövid visszatapsolás után jöttek is Brendanék és a 'Voyage of Bran'-nal nyitották az első ráadásblokkot. Madárcsicsergéssel színesítették az előadást.
Ezt az 1991-es válogatáshoz felvett új szám, a 'Spirit' követte. Ezt is kicsit áthangszerelték. Brendan énekelt az elején és a végén is olyan részeket (nem szövegeset), ami a stúdióváltozatban nem szerepel.
Ezután ismét levonultak a színpadról, de a közönség nem ódalgott haza. Tudták, hogy még jönniük kell.
A 'Severance' előadásához csak a két szintetizátoros kellett és Brendan. Szférikus, légiesen könnyed, brilliáns módon előadott változat volt. Brendan az eredeti szövegen felül is énekelt (Tomorrow's child is the only child), majd feljött a színpadra a basszusgitáros és a dobos is. Meghajoltak mind az öten, a közönség lelkesen tapsolta őket...majd Brendan a bögre gőzölgő teáját kezébe véve levonult zenekarával a színpadról.
Tömören a benyomásaimat összefoglalva:
Brendan nem kommunikált túl sokat a közönséggel, de érezhetően jó kedve volt. Pár magyar szót elsajátított ('Jó estét', 'köszönöm') Hangja erős volt, kifejező és nagyon tiszta. A dalokat nagy beleéléssel, szinte végig csukott szemmel adta elő. A zenészek hangszeres tudásáról csak jókat lehet mondani. Profin, pontosan adták elő a dalokat. A keverés, hangosítás is tökéletes volt. Egyetlen negatívum: a korábban ígértekkel ellentétben nem lehetett kapni az új nagylemezt. Arról szólt a fáma, hogy a gyártás kicsit csúszik, csak júniusban lehet majd megvenni azt. A merchendise pulton így csak pólók (4800Ft) és poszter volt (2200Ft). Majd a koncert után alig egy órával Brendan azt írta az oldalán található fórumba, hogy a március 31.-i prágai koncerten mégis lehet már a lemezt kapni, 18 Euroért. (2000 darab, dedikált példány vár gazdára.) Kicsit bosszantó, de a koncertélmény miatt nincs keserű szájízem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések