Csapda

Az f�rfit szomj�s�g gy�t�rte. Egy pillanatra meg�llt, �s beleszippantott a leveg�be. Azt�n mozdulatlans�gba merevedett. Hallgat�zott. Az erd� ontotta a csendet. Az orr�val apr� szimatol� mozg�st v�gzett, mintegy �zlelgetve az el�bb beszippantott �zont. Szeme egyre �berebben kezdett kiny�lni. Azt�n, szemgoly�it, hol az egyik, hol a m�sik f�l�re koncentr�lva figyelt.

T�l�k akarta megtudni, mit hallanak. Azt�n csendesen elmosolyodott keskeny, feh�r bajusza alatt.  

Fej�vel egyet biccentett, �s csendesen elindult a „megs�gott” ir�nyba. A talaj itt, enyh�n lejttet �s tele volt �k�lnyi, vagy ann�l is nagyobb moh�val betakart k�vekkel. �vatoss�gra intette �t az erd�!

Mintha tudt�k volna: Hogy azok a l�bak m�r nem h�sz �vesek. A term�szet, l�m milyen eln�z� az emberrel szemben. B�r ford�tva is �gy lenne –gondolta mag�ban a f�rfi-. Az arca el is komorult-e gondolatok hat�s�ra.

�n akartam-mordul fel f�lhangosan. A Sors m�sk�nt rendelkezett. �n a term�szetet akartam v�deni, mint erd�sz.- Tehetek �n r�la, hogy a f�erd�sz nem �llt a helyzet, seg�t�k�szs�g magaslat�n? Neki a munkaer� volt fontosabb, aki ir�ny�tani tudta csemetef�k �ltet�s�t, az erd� „karbantart�s�t”. De, neki esze �g�ban sem volt az iskol�ztat�shoz seg�teni, pedig Any�mmal �gy egyeztek meg.

Szeg�ny, gondolt az anyj�ra a f�rfi-, �s egy k�nnycsepp g�rd�lt le napbarn�tott arc�n. Nem t�r�lte le, tudta, hogy k�vetni fogja a m�sik is. Tov�bb l�pegetett, azt�n legyintett egyet a leveg�be, lemond�an, keser�en. De n�h�ny l�p�s ut�n �jra meg�llt �s „mint�t” vett a leveg�b�l. Most m�r sokkal el�gedettebb volt az eredm�nnyel. Arc�r�l el is t�ntek a keser�s�g von�sai, s�t, eg�szen felder�lt a siker�n.

Na! -ki�ltott fel �nk�ntelen�l, nem messze van m�r-. De a l�ba nem mozdult, mintha gy�keret eresztett volna. Pedig a szomj�s�g nagyon gy�t�rte.

Len�z a l�b�ra, mintegy k�v�ncsis�gt�l vez�relve, hogy t�nyleg gy�keret eresztettek-e l�bai? Egy fr�szt! Gy�keret!? Csapd�ba l�pet! De oly csendesen, t�rt�nt, hogy mindebb�l semmit nem vett �szre. Igaz, kem�ny, magas sz�r� l�bbelit viselt. Modern csapda volt, hangtalan. Finom, k�nny� ac�ldr�t.

M�g szerencse, hogy nem egy kis, vagy nagy erdei vad j�rt erre. Valamelyiknek most szerencs�je volt. De egy ideig a t�bbieknek is!

Az f�rfi a zseb�be ny�lt �s kivett bel�le egy j�kora m�retes t�rt. Lehajolt, �s mintha csak holmi selejt c�rn�t v�gna el, oly laz�n, k�nnyed�n v�gta el a kem�ny ac�l dr�tot t�bb helyen is. B�r egyetlen v�g�ssal is ki tudott volna l�pni m�r a haszn�lhatatlann� v�lt szerkezetb�l. De �, m�g h�rom, n�gy helyen elv�gta. Arca, hol d�h�t, hol g�nyos mosolyt sug�rzott.

Azt�n kez�be vette az �sszevagdalt dr�tokat, �s vizsg�lgatni kezdte. Apr� v�r�sesbarna sz�rsz�lakat v�lt felfedezni a dr�tokhoz tapadva.

Most m�r szapor�znia kellett a l�pteit, mert a szomj�s�g egyre jobban gy�t�rte. M�r hallotta a patak cs�rgedez�s�t, m�r meg-megcsillant szeme el�tt a h�s patak, fodroz� vize is. K�zelebb l�pett a partj�hoz, �s �vatosan k�rbe n�zett.

Ilyenkor szoktak az �llatok is lej�nni a hegyekb�l, szomjat oltani. -A csapda nagyon „j�” helyen volt �les�tve!– „Most meg, m�g jobb helyen”, �s felnevetett.

Azt�n let�rdelt, hogy n�h�ny kortyot „bev�telezzen”, hisz nagyon ideje volt m�r.

A kis patak krist�lytiszta vize mozdulatlan volt. K�t tenyer�t belem�lyesztette a v�zbe, – majd egym�shoz k�zel�tve,– al�l, z�rta a tenyerek �leit, �s az �gy keletkezett „ed�nybe” jutott vizet sz�j�hoz emelte, majd moh�n kortyolgatni kezdte. Szeme a sz�tt�rt v�zt�k�rre t�vedt.

Kez�t, lassan elvette a sz�j�t�l, s a marad�k vizet visszaengedte a patakba, �gy, hogy a tenyereit �ppen hogy sz�tnyitotta, s a v�z lassan csordog�lva kifogyott az alkalmi „b�gr�b�l”.

E k�zben szem�t le nem vette a remeg� v�zt�k�rr�l. Azt sem vette �szre, hogy mark�ban m�r egy csepp v�z sincs. Hossz� percekig �gy maradt. Messzir�l �gy t�nt, mint aki im�dkozik. Sz�ja sz�le, id�nk�nt meg-megremegett, mintha val�ban im�t mormolt volna. A v�zt�k�r lassan kisimult, m�r csak az apr�cska halak fic�nkol�sa borzolta fel �jra.

Majdnem felki�ltott meglepet�s�ben, mert a felborzolt v�zt�k�rb�l egy idegen, �s m�gis ismer�snek t�n� n�i arc n�zett vissza r�. Eml�kek t�rtek r�, e kedves l�tv�ny hat�s�ra.

El�sz�r, azt hitte, �lmodik. De ebben a pillanatban halk nesz �t�tte meg a f�l�t. K�zvetlen ut�na egy fa�g reccsen�s�t hallotta. Csak a fej�t ford�totta �vatosan abba az ir�ny�ba, teste mozdulatlan maradt. R�gi beidegz�d�s! Izmai megfesz�ltek! Amint szembes�lt a val�s�ggal, izmai �jra elernyedtek, de m�g most sem v�ltoztatott a testhelyzet�n. Nem akarta elijeszteni a szint�n szomjaz�, v�r�sesbarna kis �zik�t.

Miut�n mindketten tudom�st szereztek egym�sr�l, meggy�z�dtek a vesz�lytelens�gr�l, a kis �llat lassan megindult a v�z fel�, kell� �vatoss�ggal. Az �szt�n, az�rt m�k�d�tt, mert kell� t�vols�gra �llt meg a parton a t�rdepl� embert�l. Majd m�g egyszer k�rben�zett, beleszimatolt a leveg�be, �s fej�t a v�z f�l� hajtotta, azt�n, b�k�sen, inni kezdett.

Egyszer csak, minden l�tsz�lag ok n�lk�l, hirtelen felkapta a fej�t, �s nagy sebess�ggel eliramodott oda, ahonnan j�tt, be az erd� v�delm�be. Tal�n iv�s k�zben jutott el a tudat�ig, hogy az a szag, amit beszippantott, vesz�lyt jelent sz�m�ra. Ez a kis �l�l�ny, m�r a g�njeiben hordozza az ember �ltal okozott, – a term�szetbe t�lzottan beavatkoz� – vesz�lyeket. Az is lehet, hogy �rva szeg�ny –gondolta mag�ban–. S �nk�ntelen�l is meg tapogatta az im�nt felszedett dr�tcsapd�t.

Arc�n most egy mosoly jelent meg, majd torz vigyorba ment �t. Az ember jutott esz�be, aki �nmaga is volt.

Hirtelen a v�zre pillantott. Az arc, elt�nt. A vigyor is az arc�r�l. Helyette, f�jdalmas, az �vek hossz� sora sz�ntotta r�ncok, �tk�ztek ki rajta. Fel�llt. Mik�zben egy hossz�, s�haj hagyta el ajk�t. Szeme sark�ban egy k�nnycsepp jelent meg. Engedte lepottyanni. –Az, lassan el is indult v�gs� �tj�ra, leg�rd�lt az orr �s az arc�l k�z�tt h�z�d�, m�ly �rokban. Ott egy pillanatra meg�llt, v�rta az ut�np�tl�st,–- tal�n a t�rs�t-, mert egyed�l nem j�…, de az nem j�tt. Ezen megs�rt�dve, vagy meg b�nt�dva, v�gzetes cselekedetre sz�nva el mag�t,” fejest” ugrott a patak h�s viz�be. �r�kre ott hagyva az embert, meg a b�n�s Vil�got. – Egyes�lt a tisztas�ggal…!

� b�mult m�g egy ideig „term�ke” ut�n, – amely, vegy�lve az �desv�zzel, messze j�rt. Mintha sajn�ln� otthagyni a vizet. Vagy tal�n az el�bb megjelent „v�zk�pet”…?!

Azt�n, er�t vett mag�n, �s megemelte a bal l�b�t. De, hi�ba. Az nem mozdult. Neki rugaszkodott m�g egyszer, de most elsz�ntabban, er�t adva bele. A l�ba ez�ttal engedelmeskedett, nagyot cuppanva el�re lend�lt. R�j�tt, hogy az iszap „fogs�g�ba” ker�lt l�bait, er�sebben kell kiszabad�tani, mint egy�bk�nt. Hisz a sok�ig egyhelyben val� tart�zkod�s miatt, egy kicsit meg s�llyedtek.

Kih�z�dott az iszapos talajt�l a szil�rdabb r�szre, azt�n norm�lis „v�gt�ba” kezdett. �tj�t a v�zfoly�s ir�ny�ba folytatta. Szeme, minduntalan a vizet p�szt�zta, mintha valaminek a megjelen�s�t v�rn�. Sok�ig gyalogolt m�g �gy, egyik szem�t a v�zt�kr�n tartva, a m�sikat l�bai „seg�ts�g�re”, hogy hova tegye �jra. Szomor�an vette tudom�sul, hogy a v�rt jelens�g nem ism�tl�dik meg. Szemeit, p�rhuzamosra vette, �s l�pteit meggyors�totta.

Kezdett alkonyodni. A kis falu, ahov� igyekezett, az erd� sz�l�n h�z�dott meg a dombok v�lgy�ben. Szeretett itt �lni. Itt csend volt, az emberek kedvesek, bar�ts�gosak, �s „kevesek”. N�h�ny tucatnyian �ltek mind�ssze ebben a kis hegyi faluban. Sok �vvel ezel�tt, amikor ideker�lt, az emberek kiss� gyanakodva fogadt�k az idegent. Azt�n k�lcs�n�s k�zeled�s k�vetkezett az �slakosok, �s k�zte. Igyekezett hasonl� bar�ts�ggal k�zeledni hozz�juk, nem tolakod� lenni, s ha nagyritk�n el�fordult, hogy egy-egy szomsz�d n�mi seg�ts�gre szorult, mindig sz�vesen seg�tett nekik.

Egy�bk�nt mag�nyos farkas volt, ifj� kora �ta. Kor�n elker�lt a sz�l�i h�zb�l, minden gondj�t, baj�t egymaga oldott meg, j�l – rosszul, mikor, – hogy. Seg�ts�g�rt, soha nem fordult senkihez. Sem erk�lcsi, sem szellemi, �s anyagi okok miatt sem.

Sz�lei messze, t�l a hegyeken �ltek, az �si f�szekben. Testv�rei, sz�tsz�r�dtak, orsz�gszerte. �gy, teh�t nem tudott tan�csot k�rni senkit�l k�z�l�k. A munkat�rsai, pedig el voltak foglalva a saj�t bajaikkal. A mag�nyoss�ga, nem zavarta, b�r k�z�ss�gben �lt, m�gsem ker�lt senkihez k�zeli bar�ts�gba.

Nagy ritk�n fogadta el az alkalmi megh�v�st, ide-oda. Egyed�l igyekezett menni mindenhova. 

V�gre siker�lt sz�raz, kem�ny talajon haladnia. Gondolataiba m�lyedve l�pkedett tov�bb, de j�val lassabban tette egyik l�b�t a m�sik ut�n. Minduntalan a v�zt�k�rben megjelent vibr�l� arck�p j�rt a fej�ben. Ismer�s, �s m�gis idegen arc volt.

Akkor, mi�rt volt m�gis ilyen hat�ssal re�?! Szabadulni m�g sem tudott a gondolatt�l, hi�ba t�rte a fej�t, semmire nem jutott. Ann�l ink�bb t�rt re� �jra a szomj�s�g. Ez egy kiss� elt�vol�totta gy�tr� gondolatait�l, �s az iv�son kezdte t�rni a fej�t. K�zben szeme kereste a meg felel� helyet, hogy oltsa v�gre szomj�t. Agy�ban v�gre, meg indult valami tisztul�si folyamat, valami kezdett r�mleni…

Ahogy haladt a v�z mellett, az, mely m�g n�h�ny sz�z m�terrel f�ljebb patak volt, egyre sz�lesedett, lejjebb m�r szinte foly�v� duzzad. Most hirtelen szinte foly�v� sz�lesedett. De, ugyanolyan tiszta volt, mint f�ntebb.

 Ism�t meg�llt, hogy m�g egy-k�t kortyot igyon.

K�zelebb is ment a v�zhez, s egy alkalmas helyen let�rdelt, �s mark�b�l az el�bbi „ed�nyt” form�lta, mint n�h�ny perccel azel�tt. A v�z t�k�rsima volt, szinte sajn�lta meg zavarni ezt a mozdulatlan vil�got. De, a szomj�s�g gy�z�tt. Leguggolt teh�t a v�zhez legk�zelebb, �s m�r-m�r bele is „kanalazott” amikor a pillant�sa bele m�lyedt a v�zt�k�rbe.

Ijedten torpant meg, mert a v�zt�k�rben nem a saj�t arc�t l�tta, mint azt v�rta, hanem helyette egy gy�ny�r�, fiatal l�ny t�k�rk�pe n�zett r�! Azt hitte, �lmodik, vagy vizion�l, vagy �ppen �lmodik net�n?

De, nem mozdult. N�zte a var�zslatot. Ismerte ezt az arcot, fiatal kor�b�l. A vil�g minden kincs��rt sem „t�rte” volna meg ezt a k�pet! M�r a k�pzelete j�tszott vele, mert arra lett figyelmes, hogy a l�ny mosolyog. Gy�ny�r� szemei nevetnek, kis fitos orra szinte meg foghat� k�zels�gbe ker�lt. K�zel volt hozz�, hogy meg �rintse…. De, tudta, nem szabad!

Hossz�, hull�mos haja elveszett a v�zben. Az ember szinte meg k�v�lten, imm�r t�rdelt, �s nem b�rta levenni a szem�t a l�tom�sr�l. Mormolt valamit, azt�n k�rben�zett, �s egy fa�g, mely k�zvetlen mellette fek�dt, f�lig a homokos talajban, meg fogta �s kiszabad�totta sanyar� helyzet�b�l, �s a nedves homokba kezdett valamit �rni. N�h�ny pillanat m�lva, egy n�v rajzol�dott ki a f�venyb�l: Zs�fi.

Sz�ve szapor�bban kezdett verni, melle is s�r�bben emelkedett, egyre nagyobbra. Meg rohant�k ifj�kori eml�kek: a h�rs illat�t, sz�v�k, amikor k�z, a k�zben s�t�ltak a h�rsf�k �rny�k�ban, s csod�lt�k a naplement�t…! Sz�vt�k tele boldogs�ggal, szerelemmel!

Az�ta, sok �vtized eltelt s soha t�bb� nem tal�lkoztak. Csak most! A l�ny most is olyan sz�p volt, mint akkor…! Valami, egyszer csak sz�tt�rte ezt a gy�ny�r� k�pet… Ne! Zs�fi, ne menj m�g el! Ki�ltott fel a f�rfi �nk�ntelen�l: Gyere vissza! Most is szeretlek!

De, a l�ny nem j�tt, valami akad�lyozta: szem�b�l j�ges�k�nt z�poroztak a k�nnyek a v�zt�k�rbe Fiatal volt, tele rem�nyekkel, tervekkel, szerelemre �hesen, f�jdalommal, hisz el kellett v�lnia szerelm�t�l, de az �LET h�vta! Mennie kellett! S, � ment…! V�rosi ember lett, j�rta m�gis az orsz�got, mert a munk�ja ezt k�vetelte.

-Teltek, m�ltak az �vek, �vtizedek! K�zben let�lt�tte a k�telez� katonai szolg�lat�t, meg n�s�lt, v�glegesen v�rosi embernek mondhatta mag�t. Hivat�sos katona lett. Szerette! Hat�r�rs�gn�l tal�lta meg a benne rejl� hazaszeretetet, a fiatal kor�ban ki nem �lhetett rejtett „kalandv�gyait”! Ki�lhette a term�szethez val� vonz�d�s�t! A „h�snek lenni” v�gyait. Hat�rs�rt�t, ellens�get elfogni. Minden idegsz�l�val a haz�j�t akarta, -tette is szolg�lni!

K�zel k�t �vtized m�lva, �t is el�rte a statisztik�t „jav�t�” v�l�s! K�vette ezt az �gynevezett �lett�rsi kapcsolat. K�zben nyitott szemmel,f�llel j�rtkelt a Vil�gban! A v�rosi �let, ny�zsg�se kezdte zavarni. Az emberek k�z�ny�ss�ge minden ir�nt. Ez al�l csak a p�nz ut�ni hajsza volt kiv�tel! �rezte az emberek elanyagiasod�s�nak szag�t!

Ez, nem az � vil�ga volt! Mindenki hetek, h�napok alatt akart meg gazdagodni, lehet�leg �gy, hogy � j�rjon jobban…! Hisz�keny, s � maguk is hajlamosak a min�l olcs�bban meg szerezni az adott �r�t. Ez az emberfajta egy cseppet sem k�l�nb az elad�t�l! Csak alkalom k�rd�se…! G�tl�stalanul becsapni a becs�letes embert�rs�t. K�nnyen, olcs�n, j�t meg kaparintani, ez volt a szlogen. Mindenki z�lds�ges boltot nyitott, mindenki ment a Balatonra l�ngososnak… hetek alatt n�ttek ki a „boltok”, cs�ny�bbn�l, cs�ny�bbak! Nem sz�m�tott, csak a „l�” j�jj�n! A higi�ni�r�l m�r nem is besz�lve. A „hat�s�g” hat�stalan volt..., ki tudja mi�rt? De a Balaton lassan dr�g�bb lett, egy Egyiptomi �tn�l, Tanz�nia j�tt divatba, mindenki k�lf�ld�n nyaralt. Kezdett �melyegni a fiatalembernek a gyomra…!

A fiatalok r�szoktak a szip�z�sra, ami annyit jelentett, hogy nylon zacsk�ba Technokolrapidot (univerz�lis ragaszt�) ki ne ismern�?! Azt�n j�ttek az enyh�bb drogok.

K�s�bb a kem�nyek! M�r a t�ladagol�s hal�lt is hozott… Elvon�k�ra! S ez mellett ott volt az alkohol!!! A „hat�s�g” csendben „dolgozott”, t�bb –kevesebb sikerrel (ink�bb kevesebbel)!

Beg�rd�lt a maffia is! Mindent megtanultunk, ami rossz Nyugatr�l besziv�rgott! Sajnos itt t�ptalajra is akadt. Gyilkoss�gok sorozata, ad�behajt�k kegyetlens�ge, a lak�smaffia is kin�tte mag�t! Szerencs�tlen, id�s embereket h�ztak cs�be „jogot tanult” emberek segedelm�vel!

A v�ros hamarosan tele lett hajl�ktalanokkal. Az utaz�si irod�k egym�sut�n hagyt�k k�lf�ld�n utasaikat, cs�d�t jelentve. Egy - k�t nap alatt „felsz�v�dtak”! A milli�kkal egy�tt…!

Hamarosan �j �zlet�gr�l hallottak az emberek: Korrupci�s botr�nyok, itt m�r milli�rdok t�ntek el nyomtalanul, politikusok keveredtek gyan�ba, v�llalkoz�k, ad�csal�s miatt ker�ltek r�cs m�g�. Az orsz�g lassan, de biztosan cs�szott a gazdas�gi v�ls�g sz�l�re. Az emberek m�g k�z�mb�sebbek lettek egym�s ir�nt. Ha meg l�ttak egy fekv� embert, m�r oda sem mentek hozz� meg n�zni mi van vele. Csak legyintettek, r�szeg, vagy, ha fiatal volt, biztosan be van „l�ve” mondt�k egym�snak, vagy magukban meg besz�lve s mentek, mert „sietek”!

M�r nem seg�tik �t az id�seket az �ttesten, m�g a feh�r botosokat sem! A fiatalok sem ugr�ltak fel a t�megk�zleked�s sz�keir�l, hogy �tadj�k a hely�ket az id�seknek, de m�g a j�l �szre vehet� nyomor�koknak sem. Az �l�sen nem is �lve utaztak, fenek�k valahol az �l�s sz�l�n t�l „cs�ng�tt”, �k meg h�tukon fekve b�multak ki az ablakon, valami nagyon �rdekesre figyelve! Az m�r csak hab a tort�n, hogy az iskol�ban a tan�rver�s lett a „m�di”…

H�t ebb�l lett elege a k�z�pkor� h�s�nknek, s d�nt�tt �gy, hogy elhagyja a v�rost, tal�n �r�kre, hisz jobbra �gy sem sz�m�thatott, hogy majd tal�n egy-k�t �vtized m�lva �jra „emberek” fogj�k lakni a v�rosokat…?!

�gy, h�t elindult, hogy „remete” legyen! Nem gy�l�let kergette �t el a v�rosb�l, s f�leg nem az emberek ir�nti. Nem! A tehetetlens�ge a jelens�gekkel szembeni d�he! Esz�be jutottak b�lcs mond�sok: ”Minden n�pnek, olyan korm�nya van, amilyet meg �rdemel, s ha ez a korm�ny sok�ig van hatalmon, akkor a nemzetben van a hiba”! A rend�rs�ggel ugyanez a helyzet.- Amilyet meg �rdemel-!

J�l fej�be, sz�v�be v�sve tapasztalatait, elindult h�t, hogy egyed�l �lje a h�tra l�v� n�h�ny �v�t, a term�szet �l�be, melyet �gy szeretett! Csin�lt is mag�nak gyorsan egy lakhat�, f�lig f�ldbev�jt, f�lig a felsz�n f�l�tti kis „kalyib�t”! Gyerekkor�ban is ez volt a kedvenc j�t�ka!

F�ld alatti bunkereket k�sz�tett, �s ott t�lt�tte a szomsz�dos gyerekekkel a napjait. Tal�n ez a tev�kenys�ge a h�bor�b�l maradt vissza eml�keiben, hisz t�bb �ven kereszt�l, m�ly, er�s bunkereket �p�tettek az emberek. T�bbnyire a saj�t udvarukon bel�l. Hisz, ha meg hallott�k a l�gi vesz�lyt jelz� szir�na hangj�t, m�ris futottak le, �s v�rt�k reszketve a sorsuk alakul�s�t.

�, most ilyet eszk�b�lt mag�nak, mintha a gyermekkora csak most �rt volna v�get. A k�zeli v�lgyben megb�v� kis falub�l, minden sz�ks�ges szersz�mot be tudott szerezni szerencs�j�re.

A falu lakoss�ga, mint �ltal�ban az idegeneket kiss� gyanakv�an szeml�lt�k, de nem volt semmi baj. Id�vel, meg szokt�k, �s m�g bar�ts�got is k�t�tt n�melyik lakossal. Volt olyan id�s ember, aki m�g meg is k�rte �t, hogy ezt-azt a h�z k�r�l megjav�tson, f�t apr�tson nekik. Term�szetesen sz�vesen seg�tett, aki erre meg k�rte. �gy, amolyan „bev�ndorl�nak” tekintett�k, �s elfogadt�k. � pedig, hamarosan elk�sz�tette a kis” bunker�t”.-

…Barangol�sai sor�n sok elhullott �llat tetem�vel „tal�lkozott”! M�r tudta, hogyan teszi mag�t hasznoss�! �gy kezd�d�tt az orvvad�szok �ltal telep�tett csapd�k felder�t�s�nek �tlete. Nap, mint nap, j�rta az erd�t �s sorra semmis�tette meg azokat. Nagyon sokf�le csapd�val „ismerkedett” meg. Legt�bb volt bel�l�k a hurkos megold�s, de nem sokkal kevesebb a ”farkascsapda”, ami az �llat l�b�t oly er�vel fogta meg, hogy szerencs�tlen �llatnak a l�b�t is elt�rte. Tal�lt olyan csapd�t is, melyben m�g ott volt az �llat als� v�gtagja, mert a szabadul�sa �rdek�ben elr�gta a l�b�t! A r�k�ra volt ez legink�bb jellemz�! Tudott m�g egy �llatot, ami ugyan�gy szabad�totta ki mag�t, s ez a farkas volt.

De, ebben az erd�ben nem �ltek farkasok! Amibe � belel�pett, az, dr�tcsapda volt szerencs�j�re. Pedig m�r �ri�si tapasztalatot szerzett, ezen embertelen szersz�mok felder�t�s�ben. �s m�gis…?

Olyan sasszeme volt, hogy, ha egy let�rt fa�g nem �gy fek�dt, ahogyan az a f�r�l leesik, vagy az avar gyan�san, �gymond term�szetellenesen fel volt bolygatva, biztos volt benne, hogy ott csapda van elrejtve. A megsemmis�t�se m�r nem okozott gondot neki…

N�ha lement a kis falucsk�ba, megl�togatta az �regeket, akikhez a legk�zelebb ker�lt �rzelmileg. Azt�n beszerezte a sz�ks�ges �lelmiszereket, s egy�b sz�ks�ges dolgokat. Majd elb�cs�zott t�l�k, �s ment vissza a saj�t „otthon�ba”! N�h�ny nap m�lva ism�t lement a faluba.

Az am�gy is csendes kis falu, most m�g csendesebbnek t�nt. Az emberek arc�n valami b�skomors�g �lt. Alig k�sz�ntek vissza. Rossz �rz�s fogta el. Bel�pett a boltba, ahol m�r t�rzsv�s�rl�nak sz�m�tott. A boltos, csak biccentett, de nem sz�lt semmit. K�rd�n n�zett vend�g�re. Az meg csod�lkoz� szemekkel a boltosra. N�h�ny perc is eltelt ily m�don, m�g v�gre az id�s bolt tulajdonos t�rte meg a csendet, s csak ennyit mondott: „elmentek”!

A „remete” megk�v�lten �llt, s nem hitt a f�l�nek. Lassan eljutott a tudat�ig a k�z�lt sz�. Lassan meg fordult, s kifel� �nd�lt. – a post�sn�l van valami �r�s, mag�nak- hallotta valahonnan, messzir�l a hangot. Fej�t lehajtva, mormogott valamit, s �tl�pve a k�sz�b�t, elindult „lefel�” meg keresni a post�st. Nem sok�ig kellett mennie, mert alig tett meg n�h�ny t�z m�tert, j�tt vele szemben a hivatal embere. K�sz�ntek egym�snak, a post�s kinyitotta a t�sk�j�t, s �tny�jtott egy bor�t�kot. -bemehet, a kulcs, a szokott hely�n- sz�lt m�g ut�na a lev�lhord�. A f�rfi b�lintott, �s folytatta �tj�t. A sz�ve m�r tudta mi a val�s�g, de, az esze, m�g nem fogta fel a t�rt�nteket. �gy �rezte, minden ereje elsz�llt. M�g n�h�ny l�p�s, �s tal�lkozik a felfoghatatlannal…! Bel�pett a kapun, s egyenesen a „l�c�hoz” ment, s lehuppant, mint akinek elsz�llt minden ereje. M�rhetetlen f�jdalmat �rzett a sz�ve k�r�l!

Halotti csend vette k�rbe! Sok�ig �ld�g�lt m�g mag�ba roskadva, esz�be sem jutott, mit szorongat a kez�ben…! V�gre az �sszeszor�tott mark�ban megz�rrent valami. Csod�lkozva n�zett az �kl�re, majd lassan kinyitotta, �s ott volt benne egy gy�r�tt pap�r. Kisim�totta, azt�n nagyon lassan kezdte felt�pni a bor�t�kot. Hivatalosnak t�nt a benne l�v� �r�s! Pecs�t, al��r�s azt�n eg�szen a lap alj�n, k�t n�v, lakc�m:” mint tanuk” volt l�that�. -m�g be kell mennie a Hivatalba- ki�ltott m�g ut�na a falu „fontos” embere.

M�r a Nap is elt�nt a dombok m�g�tt. Nem tudta mennyi id� telt el �gy, mag�ba m�lyedve, csak az �szt�ne, ami m�k�d�tt, s indul�sra �szt�k�lte. Ropog� t�rdekkel �llt fel, s elindult „hazafel�”! Mire el�rte kunyh�j�t, m�r majdnem s�t�t volt. Bement, odament a fekv� hely�re, �s v�gig heveredett rajta. K�t kez�t a tark�ja al� tette, �gy b�mult bele az �j s�t�tj�be. Odakint ragyog� holdvil�gos �jszaka volt, de �, ebb�l mit sem l�tott… az ajt�t be sem csukta!

Hajnalodott mikor fel�bredt, de semmi nem jutott el a tudat�ig m�g, hogy mi is t�rt�nt tegnap?! Lassan, nagyon lassan fel eszm�lt, s tudatosodott benne az elm�lt n�h�ny �ra esem�nye. Amint fel �lt, zseb�ben meg z�rrent a pap�rcsom�. Most �rtette meg igaz�n, a val�s�got!

M�g soha nem �rezte mag�t ennyire mag�nyosnak, egyed�linek! Id�be telt, m�g mag�hoz t�rt m�lys�ges f�jdalm�b�l. De, az „�letnek” mennie kell tov�bb parancsolta mag�nak. V�rj�k a csapd�k! N�h�ny �llatot ma is meg kell mentenie t�l�k! Fel vette hossz�, kem�ny botj�t, s elindult felder�t�sre.

Most jutott esz�be, hogy m�g nem is reggelizett, s m�gis szomjas…! Bele szippantott a friss, tiszta reggeli leveg�be, �s elindult a kis patak fel�.

Alig tett n�h�ny l�p�st, amikor l�b�t meg fogta valami. R�gt�n tudta mi az, s kicsit d�h�s is lett mag�ra, hogy ezt nem vette �szre. – Ez m�r a m�sodik, csapda ami �t fogta meg. De a szomj�s�g, s a tegnapi szomor� h�r, elterelte figyelm�t. Meg bocs�totta mag�nak figyelmetlens�g�t, �s tov�bb indult! A patak mellett ism�t meg �llt, �s v�gleg oltotta szomj�s�g�t. T�bbnyire megnyugodott, a csapd�k okozta bossz�s�ga miatt �rzett d�h�n. R�n�zett m�g egyszer a f�venybe �rt n�vre, hogy v�gleg sz�v�be z�rja ezt a nevet ”Zs�fi” …Nagy l�legzetet vett, �s lassan fel�llt, „ceruz�j�t” a v�zbe dobta s csak ennyit mondott: Isten veled szerelmem! K�sz�n�m, hogy �jra l�thattalak, utolj�ra. Azzal meg indult c�lja fel�. Vihar k�zeledett!

Vissza- vissza, n�zve a hull�mz�, v�zre, h�tha l�thatja m�g �t…!? Az f�rfi m�r nem az volt, aki n�h�ny �r�val ezel�tt elindult a csapd�kat felkutatni: - A kor�t meghazudtol�, izmos, sz�les v�ll� �leter�s f�rfi-. A v�zparton egy aggasty�n ballagott… gondolataiba m�lyedve l�pegetett, pedig a vihar el�szele, m�r a fedetlen fej�n a hossz�ra n�tt haj�t igencsak felborzolta. De, �, egy cseppet sem izgatta mag�t ezen.

A foly� viz�t is felkorb�csolta az egyre er�s�d� sz�l. N�ha m�r a bok�j�t is beter�tette egy-egy nagyobb hull�m. De, m�gsem ment messzebb a partt�l. Hisz ott meg az erd�t szaggatta m�r a vihar, s a f�k �gait kezdte t�rdelni. Ott, vesz�lyes volt menni, itt csak vizes lett a l�ba, egy�b vesz�ly nem fenyegette…

Esz�be jutott, hogy mi�ta sz�tvert�k a kunyh�j�t az orvvad�szok, az�ta az �g alatt kellett aludnia, s vizes ruh�ban, ez m�g ny�ron sem kellemes. Ezen a napon nem volt szerencs�je, mert csak azt a k�t, csapd�t siker�lt „hat�stalan�tania”, azt is a l�b�val, s nem a szem�vel.

Ez�rt d�nt�tt �gy, hogy ezen az �jszak�n a faluba megy aludni, �s megsz�r�tani a ruh�zat�t.

Szomor�an gondolt a k�t id�s emberre, akik h�l�b�l re� hagyt�k kis h�zukat. Az�ta is �rzi a bor�t�kot, amelyben a v�grendelet�k lapult. A „hivatalban” is elint�z�d�tt az �gy. �v� lett jogilag is a h�zik�!

Vegyes �rzelmekkel teli ballagott tov�bb, kiss� meg gyors�tva l�pteit, mert a vihar m�r a sark�ban volt. N�h�ny pillanat telt el, �s m�r utol is �rte egy hatalmas vill�ml�s, d�rg�s k�s�ret�ben. A vill�m, egy k�zeli f�ba csapott, amely der�kban kett�t�rt…

Most, m�g siet�sebbre vette l�pteit, mert az es� zuhogni kezdett, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna. A k�vetkez� vill�mf�ny�n�l nem tiszt�n kivehet� mozg�st vett �szre, ki�lesedett hall�s�val m�g a „cs�rtet�st” is hallani v�lte. Persze, - gondolta mag�ban - az �llatok is mened�ket keresnek a vihar el�l. Tov�bb nem is gondolt r�juk, csak a csapd�kt�l f�ltette �ket. De, most nem tudott rajtuk seg�teni…

A kis falu lak�i �tv�szelt�k az �t�letid�t. M�snapra a gy�ny�r� ny�ri meleg hamar felsz�r�totta az utc�kat, s meg kezdt�k a vihark�rok helyrehozatal�t. A szomsz�dok seg�tettek egym�snak, hogy mihamarabb rend legyen ism�t a kis falujukban. L�tt�k, hogy a „remete” h�z�t is megt�p�zta alaposan a vihar. V�rt�k, hogy hamarosan el�ker�l a gazda is, azt�n egy�tt meg jav�tj�k a kis h�zik�t.

Aznap nem j�tt meg, -na majd csak el�ker�l- mondogatt�k egym�snak az emberek-. Harmadnap is eltelt, s a „remete” csak nem jelentkezett. De, v�rt�k!

M�r t�bb h�t is, h�nap is tal�n eltelt, de � nem j�tt m�g mindig.

A „remet�t”, soha t�bb� nem l�tta senki…

Budapest, 2009. december                                    Rad� Gy�rgy