1991. január 10-én születtem Budapesten, Veresegyházon élek. Óvodás koromban megtanultam írni és olvasni – ez az egyik legnagyobb csoda volt az életemben. Már elsősként próbáltam naplót vezetni, pár oldal meg is van még ezekből, hihetetlen érzés visszanézni őket. Ekkor írtam az első mesémet is, még bizonytalan, nyomtatott betűkkel…
Általános iskolában elkezdtem sakkozni, és négy évig Pest megye sakkbajnoka voltam. De nem is az esetleges sikerek vonzottak a játékban, hanem maga a logika, a gondolkodás, az, hogy mindenegyes parti egy külön kis élet volt, és a legfontosabbak közben átélt érzéseimet, gondolatokat, az izgalmat még a mai napig is fel tudom idézni. Emellett egy nagyon jó, összetartó társaság alakult ki, a tanárokkal és a többi sakkozóval együtt. A legjobban szerettem a csapatversenyeket, ott tényleg igazán egymásért küzdtünk, de azért maradt időnk rengeteget szórakozni is!
Írni, úgy igazán, hetedikes koromban kezdtem, akkor írtam meg az első regényemet, amit tavaly májusban sikerült kiadni, a Novum Verlag Kiadó gondozásában. Ez egy fantasy témájú könyv, két fiatal lányról szól, akik egy napon a temetőben különös üzenetet kapnak, és rá kell ébredniük, hogy rengeteg olyan van a világban – a föld felett, de a föld alatt is –, amiről álmodni sem mertek volna. Feladatot kapnak, segítőtársakat, de el kell hagyniuk az otthonukat, és egy veszélyes utazásra indulnak… Ezt összesen öt részesre tervezem, kettő már készen is van belőle, a többi még csak kidolgozásra váró vázlat.
Jelenleg négy kész regény, és két kisregény vár kiadásra, és most is új ötleten dolgozom, amit karácsonyig nagyon szeretnék befejezni! Sok történetbe belekezdtem már, de nehéz egyből be is fejezni őket. Az életem alakulása, a hangulatom, de sokszor még az évszakok változása is képes befolyásolni, hogy mi az, amit tényleg, teljes odafigyeléssel, szívből tudok írni.
Persze, nagyon sokszor van, hogy nincs időm leülni és belemélyedni egy regénybe, mégis történnek apró dolgok, amiknek ugyanúgy jelentősége van, ilyenkor novellát írok róla. Mivel az iskola miatt évek óta Pestre járok, buszon, vonaton van elég időm utazáskor, hogy kidolgozzam ezeket az ötleteket is, így egyáltalán nem bánom, hogy ilyen messzire kell bejárnom.
Ettől függetlenül gimnáziumban fizika szakra jártam, és közelinek érzem magamhoz a reáltárgyakat, sőt, valahogy szükségesnek is. Mikor hosszabb történeten dolgozom, pihenésképp mindig matek érettségiket csinálok, a sakk iránti szeretetem is megmaradt, bár a versenyzést abbahagytam, időhiány miatt.
Tavaly érettségiztem, most pedig a tanulás és az írás mellett a felnőtté válással is próbálkozom...
Krisztináról és munkásságáról még többet olvashatsz a következő címen:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések