Emelj fel!

Emelj fel a porb�l,

Hogy l�ssam az �r�kk�val�s�got.

Ne legyen t�kozl� szemem hadj�rata,

A megb�n�s jelk�pe.

Emelj fel a v�rb�l,

Hogy l�ssam a mer� mag�ny,

Fak�v� v�l� jelk�pes cs�kj�t.

Sz�tszak�tva bilincseit a holnap,

Cs�gged� f�jdalma,

Lelked�rt sz�l egy r�gi ima,

�lel�sed �s v�gaszod,

Megtorpanva az �r�let k�sz�b�n.

Vedd fel a f�ldr�l a v�gzet pecs�tj�t,

R�galmak halmaz�val a h�tad m�g�tt,

De �rezz �gy, mintha s�rb�lj�v� �nek dallam�t hallan�d.

Emelj engem a f�nyre,

Hogy l�ssam az �letet.

�rezzem minden �rint�s�t,

V�gyakozhassam a b�nbocs�natod�rt,

�s hogy beteljes�lj�n halott szerelmem,

A lelked h�rjain kereszt�l.

T�vol a tegnapt�l

Csak a f�ny, ami felkorb�csolja az �rzelmeket.

A t�r�keny l�lek, amely nem b�r szembes�lni a beteg korral.

Az eml�kez�s csarnok�ban tal�lkozom veled.

Leheleted g�rcsber�nd�t� mozdulatokat sugall,

Ak�r az �tkel�s rem�nye egy �jabb s�ks�gon.

 L�ttam amikor ott �lt�l a n�ma eml�kek k�z�tt,

A tapint�s f�jdalmas �rz�se m�r a m�lt�.

Kikecmeregni a nap sugarai k�z�,

�s fel�lm�lni azt a r�gi rosszat.

Gondolatok, tettek. Mindig t�vol a tegnapt�l.

Az �rz�s, hogy nem kapsz vissza semmit a r�gi id�kb�l.

Halv�ny �s m�gis tiszta.

Sejtelmeid a holnapr�l beteljes�letlenek maradtak,

A k�r�s szava nem hagy nyugodni t�ged.

�tf�s�l�d a gondolatok erdej�t,

De csak a n�mas�g szele v�laszol.

Hagyd a dolgokat folyni a maguk r�g�s medr�ben.

A n�mas�g ad �j er�t kett�szelni a szomor�s�g �sv�ny�t.

Bele kell t�r�dn�d a kietlen �jbe.

A megnyugv�s tal�n oda�t,

Ez vigasztaljon t�ged.

Az ellopott dolgok

�tsuhant,

Ak�r egy par�nyi gondolat az agyamban.

Pillanatnyi elmezavar.

Kop�r �s siv�r a k�t tenyerem,

Ahogy kihullik �jaim k�z�l a feh�r por.

Mozdulatlan f�rgek �zlelik a padl�t.

A k�nyv belsej�ben l�legezni pr�b�lnak,

A halott bet�k.

S�lyos szavakat k�tnek g�zsba,

Eml�kezetb�l lettek �k,

A n�ma hadsereg.

K�z�tt�k �szk�ltak az �vek maradv�nyai.

�s amikor sz�guldanak a napok,

�sszegy�lt aforizm�k,

G�nyos idegen hangok a szalagon.

A felh�kre ken�dik a k�t �r�k sz�n,

�s a harmadik amelyik bemocskolja,

Kettej�k kapcsolat�t,

�s a nagy hideg s�t�tben, l�p�sek n�lk�l,

Meg kell tanulni �jb�l l�legezni.

A sz�rke �rnyalatok

Semmi sem tiszta,

Csak az elszabadult gondolatok.

M�lyen bel�l,

Vadul, ak�r a sz�nalom,

Let�r�lve minden k�nnycseppet,

T�kr�z�d�s a festm�ny m�g�tt.

valaki ki�lt a t�ls� oldalr�l,

De senki sem hallja szav�t.

Lent a hideg k�v�n,

Nem l�tsz sz�neket.

�nmagad ellens�ge vagy,

A karmok bel�d marnak,

�s tudatodon k�v�l lebegsz,

Az �reg labirintuson kereszt�l,

�s csak a sz�rke, ami l�tszik.

Most a nyugv� f�jdalom,

�jra meztelen�l �bredni,

Zsibbadt kezekkel �r�lni a m�nak.

De a semmi van minden�tt.

Honv�gy gy�tr� k�pei,

�s csak a hal�l ragyog.

Egyhang�s�g

N�ma csend �s h�v�s lehelet,

Azt�n elm�lik minden,

�s a hold �lmosan s�r� f�tyolfelh�i m�g� b�jva,

Sejtelmesen �s n�ma eleganci�val b�mul a s�t�t f�ld fel�,

Elengedve p�r pillant�st,

Haldokl� testv�re tehetetlens�g��rt k�ny�r�g.

Ez csak egy pillanat a n�ma csendben,

Azt�n apr� l�tom�sk�nt megc�lozva,

A tudatlan l�lek, bolyongva messzi m�rf�ldeket,

Hidegben t�rja sz�t karjait,

Befogadva a fekete egyhang�s�got.

�s az �res arc� gyermek,

Kinek t�nd�kl� szemei t�kr�zik a pal�stolt f�jdalmat,

Egyed�l gyalogol,

Ak�r egy kietlen sivatagban,

Ahol csak a por az egyetlen vigasz.

Gy�jts h�t vil�got,

Az elveszettek szem�ben,

Ami rajtuk az id� f�jdalma,

A sors kov�csolja majd �ssze hit�ket.

Semmi sem az

K�nnycseppek az �sszet�rt t�k�rben,

Szil�nkjai sz�vemet szabdalj�k,

Mint megannyi eltorzult penge,

Belev�sik a f�jdalom ezernyi vigyor�t,

A megalvadt v�r t�r�ti a k�rhozat �tj�t.

A kicsapong� f�lelem n�sza,

Barik�dokat �ll�t a mozzanatoknak.

A gyatra j�t�kok �lcel�d�se,

Megny�lik �jb�l egy s�t�t r�sz,

Nekiv�gva a minduntalan k�s�rt�snek,

Egybekelve a k�rhozat ideges�t� szavaival.

Nem a j�s�g, nem a z�rzavar

Nem a fajtalans�g, nem a b�ntudat,

Csak �rezni halk sz�rmok suttog�s�t,

B�biskolva tengerk�k j�t�k�n.