Bába Gabriella vagyok és 1973.02.13-án születtem (jó régen!). Szerencsére általános és középiskolában is megáldott a sors 1-1 átlagon felüli magyartanárral, megszeretni olvasni és a dolgok mögé látni. Már 8-9 évesen írtam állatverseket, de biztosan jók lehettek, mert elveszett a füzetke, melyben leírtam ezeket!? Aztán egy csöppet abbamaradt, mígnem egy házi feladat felébresztette bennem költői vénám. A téma: Csokonai Vitéz Mihály és Lilla kapcsolatáról kellett írni! No én ezt versben tettem meg! Később szélsőséges érzelmek hatására írtam csak.Csak hobby szinten, kevesen tudtak róla! Olvasni mindig nagyon szerettem, még "alsóban" napköziben is a pad alatt, mikor a többiek a jó válaszokért cukorkát kaptak (sosem voltam édesszájú:) ) én olvastam a pad alatt, ekkor bejött az igazgatónő és azt sem tudtam, hova dugjam hirtelen? Mit ad Isten, tanár néni kiszólított:
-Gabikám,gyere ide és hozd azt a könyvet, amit olvasol!
Rendesen megijjedtem! - Látja igazgatónő ezt a lánykát? Jól nézze meg, mert valaki még lesz belőle, miközben a többiek cukorkáért válaszolnak, Ő csak olvas!
Szinte hallottam annak a kőnek a koppanását, mi szívemről leesett és óriási nyugalom, sőt büszkeség volt, mi melengette lelkemet! Később a munka és a háztartás vette el időm nagyobb részét, de ha jött az ihlet, írtam én! Aztán 2004-ben ért egy fél hajszál híján tragikus baleset, azóta otthon vagyok, de nem unatkozom. Itt volt egy nagyobb szünet a versírásban, de visszatért a régi énem és tudok írni ismét! Pedig féltem, inkább megijedtem, mert álmodni sem álmodtam sokáig, pedig annak előtte sokat és többnyire jókat! De akkor én ott valóban újjá születtem az agyműtétek és a kóma után, a koponyapótlás már vicc volt a többihez képest, bár még 2 napig izgult(48 óra) az orvosom, mert nem biztos, hogy befogadja az emberi szervezet az idegen "testet" és kilökődik! Én nagyon hittem benne, fel sem merült, hogy nem sikerül! 24 óra elteltével széles mosollyal jött be a kórterembe és fogta meg a fejem a fülem mögött!
- Gabriella, nem vagyunk lázasak?
-Én nem és remélem Ön is jól van doktor Úr?
Nevetett! -Túl vagyunk a 24 órán, kérem húzzon ki még ugyanennyit így és akkor minden okés lesz!
Megcsináltam és itt vagyok,szinte maradandó károsodás nélkül?!:) Mint a mesében, boldogan élünk,míg meg nem halunk vagy míg ez a fantasztikus irányítás ki nem hoz belőlünk egy háborút vagy parasztfelkelést.
Ízelítő a szerző verseiből:
Várva várt
Mikor jössz végre kedvesem?
Mikor jössz,mikor leszel együtt velem?
Szeretlek,tudod?Nagyon!
Végre mikor mondhatom?
Bizonytalanság,pereg az idő,
De Ő még mindig nem jő!
Mi történt,nem jössz többé?
Ó nem,elfeledtél örökké?
Lehet,hogy bolond voltam?
Bolond,hogy hittem a szónak?
Nem láttam a szavak mögé,
a lélek rejtelmei közé.
Igen,a hibás én vagyok,
Most mindent itt hagyok.
Csengő szól.Csitt!Ki lehet?
Jaj,írok egy búcsúlevelet!
Feszült csend,újra cseng!
Ki az,kinek ily' fontos lehet?
Kattan a zár és az ajtóban Ő áll!
Arcán gyermeki mosoly,
Kezében vörös rózsaszál.
Most érkeztem vonattal,
Rögtön hozzád rohantam!
Köszönöm,de levelet írhattál volna,
Sokáig semmit nem tudtam rólad.
Bocsánat,de tudod milyen vagyok?!
Ezt igazán megbocsájthatod!
Azt hittem elfeledtél,
Talán más nőt szerettél?
Ó te buta,hisz tudod,
Ha kell,érted meghalok!
Ne mond ezt szépen kérlek,
Hisz csakis érted élek.
Öröm,ha melletted ébredek,
Imádlak egyetlen Kedvesem!
-
Imádom én,ha így szeretsz,
De az éj sötétje lassan befed,
És álomra hajtom fejem.
Párnám egy kócos felhő,
Takaróm egy langyos szellő,
Mégis arról álmodom,
Lesz társam e hegyfokon!
Hiába a felhő,hiába a szellő,
Ha nem érzi más veled,
Milyen csudajó lehet,
Együtt ringatózni ám, álomszőtte éghintán!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések