A tapasztalatokból levont következtetéseinkről 

Életünk során szerzett tapasztalataink összességéből bizonyos következtetéseket vonunk le az élet dolgaira vonatkozóan. Minél több alkalommal fordul elő egy kimenetel életünkben egy adott szituáció során, annál biztosabbá válunk abban, hogy az ilyen és hasonló szituációk milyen valószínű kimenetellel bírnak. Legközelebb, ha hasonló szituációval találkozunk, nagy bizonyossággal számítunk egyfajta kimenetelre. Azonban az újabb szituáció ismét alakíthatja tapasztalataink statisztikáját az adott kérdésre vonatkozóan.

Minden egyes alkalommal, amikor ugyanazzal a szituációval találkozunk két lehetőség áll előttünk: Előfordulhat, hogy az addig tapasztaltak ismét megerősítést nyernek és véleményünk nem változik, azonban előfordulhat az is, hogy korábbi tapasztalataink nyomán kialakult véleményünk ezer százalékosan megcáfolódik és ilyenkor pár perc alatt megdőlhet a hitünk, melyet egy adott dolog iránt tápláltunk. Ezért kialakult következtetéseinkben, véleményünkben sosem lehetünk teljes mértékben biztosak, mert azok bármikor megdőlhetnek. Mindig fenn kell tartanunk tévedésünk lehetőségét és készen kell állnunk beállítódásaink újraértelmezésére is annak érdekében, hogy hitrendszerünk megdőlése ne okozzon drasztikus lelki sérülést. Sajnos előfordul olyan is, hogy az ember úgy védekezik ez ellen, hogy a kapott eredménytől függetlenül úgy fordítja le magának élményeit, hogy azok mindenképpen régebbi feltevéseit igazolják, amennyiben azonban az igazságot keresi, ily módon csak egyre távolodik tőle. Mondhatnánk erre azt, hogy hát akkor minket nem érdekel az igazság és nem foglalkozunk az egésszel…Ámde van egy dolog, amit  ha figyelmen kívül hagyunk, ha nem, nem változik: a lelkünk tart valahova és útja során az igazság keresése szolgál számára iránytűként a cél eléréséhez, utazása megkönnyítéséhez.