Szilágyi Gergő a becses nevem. Mátészalkán lakom és Debrecenben tanulok a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Fősulin ötödéves kommunikáció-informatikus könyvtáros szakos hallgatóként. Nagyon fontosnak tartom a barátságot, az emberi kapcsolatokat, a figyelmességet. Imádom a nagyon durva metál zenét, de általában nem ez ihleti a verseimet. :) Ha elvégzem a főiskolát szeretnék mindenképpen az írással foglalkozni, akár újságíróként, de a kritikaírás is nagyon érdekel. Újabban érdekel a lakberendezés, lehet, hogy ebbe is belevágom a fejszémet jövőre egy tanfolyam keretében. Szabadidőmben zenét hallgatok, focizok, gitározok, agyalok a jövőmön. Nagyon szeretek új embereket megismerni, mivel eléggé kommunikatív vagyok, ezért is jelentkeztem kommunikáció szakra. Illetve nem. Első helyen a magyar szakot jelöltem meg, de nem vettek fel, de már nem bánom, hogy erre a szakra kerültem, mert nagyon szeretem. Nem szeretem, ha valaki nem őszinte, nem szeretem a felületes beszélgetéseket, és ha kioktatnak, amit viszont nagyon szeretek az a szerelem, egy jó koncert, egy tartalmas film, vagy egy nagyon jó beszélgetés. A két legrosszabb dolog számomra a viszonzatlan szerelem és az, ha valaki olyanban kell csalódnom, akoről életemben nem gondoltam volna. Kedvenc költőim: Pilinszky, Radnóti, J. A., Petri György, Juhász Ferenc, Ladányi Mihály, Döbrentei Kornél. A novellaírók közül pedig Csáth Gézáért dobog a szívem. Röviden ennyit kell tudni rólam.
Néhány vers és gondolat ízelítőül a szerző munkásságából:
Suicide
A tizenharmadik emeleten lakunk
- nem tudom mi volt a baj -
Innen az egész várost be lehet látni
- talán nem voltam elég toleráns -
Még kicsi voltam, mikor ide költöztünk
- és ha Ő volt a hibás? -
Folyton a madarakat bámultam
- mostmár úgyis mindegy -
Sokat üldögéltem az ablakban
- pedig olyan szép lehetett volna -
Belémhasít a felismerés
- miért vagyok én ilyen? -
Mezítláb az ablakhoz megyek
- és ha bocsánatot kérnék tőle? -
A párkányra állok
- mostmár nincs értelme -
A párkány jéghideg
- vajon Ő most min gondolkodik? -
Visszanézek a szobába
- már biztos alszik -
Egy csokispapír hever a földön
- nem így képzeltem el -
Zuhanok
Roncsolódott szövet
Roncsolódott szövet alá írom a neved, s remélem egy nap majd kinyílik a szemed, és eldöntöd, mi az, mi életedet szembesíti életemmel a roncsolódott szövet alatt.
Ne gondolkozz semmin, csak hagyd, hogy a szíved irányítson, mert ez lehet a kulcs az eszed felé.
Ne mozdíts semmit, csak gyere, feküdj ide mellém a roncsolódott szövet alá, s figyelj rám.
Vérem ömlik ereimben, s csak az jár az eszemben, hogy lássam azt a pontot, amit egykor meghódítok a mindent elhomályosító valóságban, s a perzselő végtelen idő homályából majd Te tekintesz rám...
Cigarettafüstből
Cigarettám füstjét nézem, amint különféle alakzatokat tár elém
Halványan kirajzolódó síkidomok lesznek az enyém
Nicsak, egy kör! Amott egy trapéz cikázik, s mindkettő
Csakhamar köddé mállik. Aztán jön háztetőt rejtő háromszög,
S tényleg, csakhamar a ház is kirajzolódik, előtte kerítés, az ajtó
előtt egy pár cipő, az udvaron kutyaól, előtte láncravert fehér komondor,
táljában a tegnapi vacsora-maradék. Az udvaron egy hatévesforma kisfiú
áll a napsütésben. Aztán egy napsugár végigfut a kisfiún, szőke, szemébe
lógó haján, piros ingén, kopott kis barna nadrágján át egészen a tornacipőjéig,
aztán mintha a föld nyelte volna el, eltűnik. A kisfiú arccal a ház felé fordulva
maszturbál. A kutya hirtelen megvadul, elszakítja a láncot, és fehér fogait
megvillantva, csorgó, nyálas pofával, csaholva megindul a kisfiú felé, és én remegve
várom, hogy mi lesz.
- Mit hozhatok? – szól a pincér, és elhesegeti a füstöt…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések