Teleky József Roland, költő

bemutatkozása

Üdvözletem minden kedves olvasónak! Teleky József Roland volnék!

Anno, lassan 10 évvel ezelőtt, amikor tollat ragadtam, hogy megírjam első versemet a viharos szerelem kényszerített arra, hogy írjak!

Hosszú éveken át tartott ez, és az írásaim egyre jobbak lettek! /mondták ezt azok, akik olvasták őket!/

Ahogy a közép iskolában haladtunk az irodalomórákon a tananyaggal, úgy változtak a írásaim!

Amikor a Görög és Római irodalmat tanultuk, akkor az adott ihletet! Nem azt mondom, hogy hexameterben írtam a verseimet..., vagy hogy alkalmaztam valamelyik híressé vált strófát! Hanem motívumokat csempésztem bele a verseimbe, amelyek a tanult korra voltak jellemzőek!

Ha definiálnom kéne az alkotásaimat..., akkor csak azt tudnám mondani, hogy 90% szerelmes vers..., melyek anno magán célra születtek, és nem a nagy közönségnek...!

De idővel ez megváltozott..., manapság szívesen mutogatom (mutogatnám) őket...., ha lenne hol!

Egyszer nagyon rég, álmodtam arról, hogy lesz egy saját verses kötetem...! Talán egyszer összejön! 

A költő néhány verse, ízelítőül munkásságából:

Ars poetica

Sokan sokfélét tanítottak,
Hogyan írjak, költsek jó verseket.
Volt kinek adtam a szavaira,
Mások tanítását megtagadtam.

De most mond meg te, ki olvasod
Ezt a verset, hogy miről írjak én!?
Ha nem arról, ami a szívemet
Nyomja, felvidítja. Hiszen nincs

Háború, járvány, világvége
Amiről írhatnék; így segíts meg
És szólj: Lehetek-e úgy nagy költő,
Hogy magamnak, magamról írok?

Arcod apró…

Arcod apró, aranyozott
fürtjeid fonott
tincsei takarják
el előlem: esdeklem
hozzád, hogy hagyj
szerény személyemnek
egyetlen-egy esélyt,
hogy háborítatlanul
csodáljam csillogó
szép szemeid!
Szív Szerelmem!
bizonytalanság borítja
el elmém,
és érdekes érzések
gyötörnek: gyűlnek
szívem szegletében.
Ha hagyom, hiányod
félelmetes fájdalmakat
okoz olykor-olykor.
Küzdenem kell
gyönyörű gyönyörrel;
ellentmondok ellenségnek,
átkozott álarcos
barátnak: bilincsbe
verted, veretted
szegény szívem.
Másképpen mondva
bizarr bilincsem:
a SZERELEM!!!

Utállak mert…

 
Utállak, mert Szeretsz;
szeretsz, mert ismersz;
ismersz, mert így akartam;
akartam, hogy lássam,
lássam milyen is vagy!
S szereteted hagy
benned mély nyomokat?
Nyomot mely felszakadhat,
s ha felszakad, gondolsz
majd rám, vagy hanyagolsz?
Hanyagolsz! S bűntudatban égve
nézz fel az égre,
s remélem végre elhiszed,
hogy igaz mit szíved;
aki Én vagyok,
igaz mit mondott, s nem hazudok,
ha kinyilatkoztatom,
hogy szívemért, szíved akarom!
Tudom, hogy Szeretsz.
Szeretlek; mert Utálsz!