FrissítésSúgó

paramparatl

2010.01.13. 12:50 -

Ha egyszer megkondul…       Ha megkondul az esti harang, Szívemből elillan minden harag. Megbocsát mindenkinek, s tovább halad, Oda, ahol nincs több kaland.   Régen vágyik már oda, Hisz, ott lesz örök nyugalom. Nincs már kín, nincs már szerelem, Pihenni tér, a küzdelmet feledvén…   Dobogott ő eleget, s dohogott még többet, Ha bántották, visszavágott, és sírva zokogott. Rossz Világ: mondta suttogva, -más ne hallja- Vérzett a más baján, de cipelte gyengülő vállán!   Ereje meg kopott, s teste meghajlott, Mint, az öreg tölgy, melyet vihar rángatott. Amivel dacolni, már nem tudott… Inkább, rühes kutyaként kóborolt!   S végül, minden ereje elfogyott, De, gondolkodni még tudott: -Vajon, hány szerelmet siratott?- Míg egyszer csak, a vén harang meg kondult…!

[3-1]

Dombai

Előzmény | 2010.02.06. 01:41 - #3

Jól látom, hogy a családja egy igazi művész család! Gondolom, hogy a génekben örökölte Édesapja vers író szenvedélyét! Ön még fiatal,, de úgy ír, mint aki nagy-nagy tapasztalattal rendelkezik! Igen elgondolkodtató volt a verse! Tiszta szívből köszöntöm!

Piroska

Előzmény | 2010.01.14. 10:52 - #2

Gratulálok! Nagyon szép és megható vers! Csak így tovább! Piroska

paramparatl

Előzmény | 2010.01.13. 12:50 - #1

Ha egyszer megkondul…       Ha megkondul az esti harang, Szívemből elillan minden harag. Megbocsát mindenkinek, s tovább halad, Oda, ahol nincs több kaland.   Régen vágyik már oda, Hisz, ott lesz örök nyugalom. Nincs már kín, nincs már szerelem, Pihenni tér, a küzdelmet feledvén…   Dobogott ő eleget, s dohogott még többet, Ha bántották, visszavágott, és sírva zokogott. Rossz Világ: mondta suttogva, -más ne hallja- Vérzett a más baján, de cipelte gyengülő vállán!   Ereje meg kopott, s teste meghajlott, Mint, az öreg tölgy, melyet vihar rángatott. Amivel dacolni, már nem tudott… Inkább, rühes kutyaként kóborolt!   S végül, minden ereje elfogyott, De, gondolkodni még tudott: -Vajon, hány szerelmet siratott?- Míg egyszer csak, a vén harang meg kondult…!