FrissítésSúgó

paramparatl

2010.01.02. 13:48 -

A gyopárcsokor     Fülembe súgja  szél: -Tehetsz bármit még ma az enyém leszel! Szavai tűszúrásként érik agyamat, s a küzdelem elkezdődik. Kezek húzzák nadrágomat, testem megfeszül. Ajkam összepréselem, lassan húzom magam felfelé. Mozdulataim robotszerűek idő – tér darabokra hullik, a percek óráknak tűnnek, csak a cél számít: Túlélni és elvinni neked a virágokat!   Lágy tenyeret érzek arcomon, szemem résnyire nyitom azonnal barna szemed foglyai lesznek. -Ne félj! - leheled halkan. Szavaid lassan érkeznek hozzám. Én hoztam neked ..- nyöszörgöm, de te nem érted. Puha karjaidba rejtesz, ringatsz mint egy gyermeket.   Felemelem a fejem, tekintetem megakad az asztalon. -Hát mégis rebegem, és csak az apró gyopárcsokrot látom.

[3-1]

melanie74

Előzmény | 2010.01.05. 19:57 - #4

kedvenc

melanie74

Előzmény | 2010.01.05. 19:55 - #3

Helló! Én erre a versre adom a szavazatom, ha ez a hozzászólás szavazatnak számít. Üdv: melanie

paramparatl

Előzmény | 2010.01.02. 13:48 - #2

A gyopárcsokor     Fülembe súgja  szél: -Tehetsz bármit még ma az enyém leszel! Szavai tűszúrásként érik agyamat, s a küzdelem elkezdődik. Kezek húzzák nadrágomat, testem megfeszül. Ajkam összepréselem, lassan húzom magam felfelé. Mozdulataim robotszerűek idő – tér darabokra hullik, a percek óráknak tűnnek, csak a cél számít: Túlélni és elvinni neked a virágokat!   Lágy tenyeret érzek arcomon, szemem résnyire nyitom azonnal barna szemed foglyai lesznek. -Ne félj! - leheled halkan. Szavaid lassan érkeznek hozzám. Én hoztam neked ..- nyöszörgöm, de te nem érted. Puha karjaidba rejtesz, ringatsz mint egy gyermeket.   Felemelem a fejem, tekintetem megakad az asztalon. -Hát mégis rebegem, és csak az apró gyopárcsokrot látom.