FrissítésSúgó

paramparatl

2009.11.21. 10:17 -

Tégy pecsétet…                                                Tégy pecsétet a szívem közepére, Hogy tiéd lehessek örökre! Mert nagyon szeretlek! Szépséged átragyog a sötétségen is, Engedd, hogy fürödhessek még kicsit fényében…   Ragyogó két szemed vigyázzon rám, Ha eltévelyednék-e vad sötétségben. Fogd a kezem akkor is, ha elgyengül kezem… De, addig is gyönyörködni szeretnék még, Szép lelked mélyében, mely körül vesz engemet.   Tested melege legyen az én” jászolom”, Melyben dermedt porhüvelyemet már gyászolom… Bár, gyengülő szívem dobbanása ,tiéd marad örökre! Ölelő, gömbölyű karod, soha már el nem feledem, Mely óvó pajzsként fogott á, ha veszélyt éreztél…   Betegágyam mellett, mindig ott voltál, oltalmaztál! Akkor is, ha széked távolabb ágyamtól, üresen tátongott, S én, lelkemben hiába fetrengtem tehetetlenül. Hiányodat nem pótolhatta semmilyen terápia… Szenvedtem! Mígnem újra láttam angyali arcodat mellettem.   Már messze űztem minden félelmem, Ha láttam két szép vibráló tekintetedet, S kezed melege eloszlatta felőlem, a sötét felhőket. Már csak határtalan szerelmem hömpölygött át, Fátyolos, lassan örökre lecsukódó szememen!   Mindig szerettelek! Mégis hálaérzés nélkül megyek el… Bánt nagyon ez, engemet! De, tudom, önzetlenséged, Túl lép ezeken! Nemes lelked, meg bocsátja ezt nekem…

[5-1]

dorika48

Előzmény | 2009.11.29. 21:50 - #5

Kedves Radó György! Ismerem régről sokszínűségét,a szobrászatban,festészetben,Remélem az a sok fájdalom nem mind a magáé,mert talán még Jézus sem bírná a kereszten A  közelmúltban megjelent kötete alapján novelláit,verseit olvasva ez jutott eszembe.Csak ne lenne mindíg "BÁNATOS SZERELMES" de igy is kEDVENC

Piroska

Előzmény | 2009.11.29. 21:26 - #4

Kedvenc!!!!

Irma	Előzmény | 2009.11.23. 12:53 - #3

Nagyon nagy boldogságról vall ez a verse is, de a vége mégis szomorú! Miért? Csalódott a kedvesében! Nem tudom elhinni! Jó egészséget és kitartást kívánok a további verseihez!   Irma

Piroska

Előzmény | 2009.11.23. 12:48 - #2

Tisztelt Művész Úr!   Végre erre vártam, hogy a vers vége is fel legyen téve, mert az előző napokban  nem volt vége a versének! Sok sikeret kívánok további munkáihoz!   Piroska

paramparatl

Előzmény | 2009.11.21. 10:17 - #1

Tégy pecsétet…                                                Tégy pecsétet a szívem közepére, Hogy tiéd lehessek örökre! Mert nagyon szeretlek! Szépséged átragyog a sötétségen is, Engedd, hogy fürödhessek még kicsit fényében…   Ragyogó két szemed vigyázzon rám, Ha eltévelyednék-e vad sötétségben. Fogd a kezem akkor is, ha elgyengül kezem… De, addig is gyönyörködni szeretnék még, Szép lelked mélyében, mely körül vesz engemet.   Tested melege legyen az én” jászolom”, Melyben dermedt porhüvelyemet már gyászolom… Bár, gyengülő szívem dobbanása ,tiéd marad örökre! Ölelő, gömbölyű karod, soha már el nem feledem, Mely óvó pajzsként fogott á, ha veszélyt éreztél…   Betegágyam mellett, mindig ott voltál, oltalmaztál! Akkor is, ha széked távolabb ágyamtól, üresen tátongott, S én, lelkemben hiába fetrengtem tehetetlenül. Hiányodat nem pótolhatta semmilyen terápia… Szenvedtem! Mígnem újra láttam angyali arcodat mellettem.   Már messze űztem minden félelmem, Ha láttam két szép vibráló tekintetedet, S kezed melege eloszlatta felőlem, a sötét felhőket. Már csak határtalan szerelmem hömpölygött át, Fátyolos, lassan örökre lecsukódó szememen!   Mindig szerettelek! Mégis hálaérzés nélkül megyek el… Bánt nagyon ez, engemet! De, tudom, önzetlenséged, Túl lép ezeken! Nemes lelked, meg bocsátja ezt nekem…