Rekviem
…Szülőföldemet elvette TRIANON!
Átkozott legyen minden „akkori”politukus,
Miattuk most, idegen ország népe rajta tapos,
Nincs bocsánat s feledés: Trianoni bitangok…!
Erdély ország- Székelyföld az én hazám,
Porhüvelyem nem nyughat ott soha már.
Az anyaország is, már csak hanyatlóban „vár”…!
Feldarabolva szenved tovább, egyre tovább,
S egyszer csak arra ébred Magyarország,
Hogy nyelve veszve s talpa alól kicsúszott a maradék ezeréves ország…
Sírjaink felszántva s róla, más nemzet a gazt kapálja…
Ott!? Hol egykor „sírjaink domborultak”(?)!
De, itt kell meghalnom, hol nem lesz „nyughatom”,
Mert Erdélyország- Székelyföld vár reám: a Hazám!
S eltűnik a – Piros-Fehér-Zöld,
pedig az ereimben is ez a szín csordogál !
Hát, hiába kérjük: ”isten áld meg a magyart”?!
- Latiatuc feleym zumtuchel, mic vagmuc- (?)
|