Friss�t�sS�g�

paramparatl

2009.11.20. 13:49 -

� Cs�fs�g �s sz�ps�g � � Egyre gyakrabban rohannak meg az eml�kek: J�k, sz�pek, f�j�k, �s gy�trelmesek. N�ha, hull�mz� keblek jelennek meg agyam k�d�ben, Azt�n, mogorva vill�ml� tekintetek! Felr�mlenek veszeked�sek, �des kib�k�l�sek, Nevet�, boldog arcok, s �lel�sek. V�dl� pillant�sok, szomor� tekintetek. S az �jszakai �lmok minden �jjel gy�t�rnek, Megfejthetetlenek! S, a feled�s hom�ly�ba t�nnek… De vannak vissza t�r� �lmok: f�j�k, val�s�gok, Ilyenkor b�skomorak lesznek a nappalok! F�jnak! Egyed�l k�zd�k, minden f�j� gondolattal: Szerelmi vallom�sok, gy�l�lk�d�sek, a v�llamon vannak! A hamis v�dak, lelkem m�ly�n v�jk�lnak, �s Sz�vem, hevesen feljajdul, v�dekezni nem tudok, T�n nem is akarok! Az �let, majd igazol! K�s�n! S „b�n�s” l�lekkel megyek el: �gy �riznek meg… F�j! Hogy cs�ff� teszi, azt, ami egyszer sz�p volt, A szerelmet, ami egykor igaznak, s �r�knek bizonyult! Azut�n, d�h�ng, �s gy�l�lett� alakult, Most, hazug, k�pmutat� �s bonyolult… Csak �n, az �r�k vesztes lettem k�rvallott! S�r�lt sz�vem, nem tud m�st, csendben „harangoz” Kinek egykor nev�t im�ba foglaltam, Most, k�ld�m Isten�hez, s gy�ntattatom… De, sz�vem, mellette van, �s s�gja: mit valljon! S helyette, �n vezeklek, s egyed�l k�borlok… �s viszem, a „fonalat”, mint egykor Ariadn� a gombolyagot. De, a fonal elszakadt, s sz�vem �r�kre, labirintusba maradt! S a szerelem, szerelem marad! �s �j �ldozatot ragad… �

[3-1]

Irma	El�zm�ny | 2009.11.23. 12:58 - #3

Nagyon szerethette a versb�li m�zs�j�t! Ne engedje el! Ha m�g nem k�s� vegye fel vele a kapcsolatot, ha ily m�ly nyomot hagyott �nben! Rem�lem siker�lni fog! Tiszta sz�vemb�l k�v�nom! Irma

Piroska

El�zm�ny | 2009.11.20. 19:54 - #2

Rem�lem nem volt sok csal�d�sa az �ltben, mert oly szomoruak a versei! Sok sikert k�v�nok tov�bbi munk�ihoz! � Piroska

paramparatl

El�zm�ny | 2009.11.20. 13:49 - #1

� Cs�fs�g �s sz�ps�g � � Egyre gyakrabban rohannak meg az eml�kek: J�k, sz�pek, f�j�k, �s gy�trelmesek. N�ha, hull�mz� keblek jelennek meg agyam k�d�ben, Azt�n, mogorva vill�ml� tekintetek! Felr�mlenek veszeked�sek, �des kib�k�l�sek, Nevet�, boldog arcok, s �lel�sek. V�dl� pillant�sok, szomor� tekintetek. S az �jszakai �lmok minden �jjel gy�t�rnek, Megfejthetetlenek! S, a feled�s hom�ly�ba t�nnek… De vannak vissza t�r� �lmok: f�j�k, val�s�gok, Ilyenkor b�skomorak lesznek a nappalok! F�jnak! Egyed�l k�zd�k, minden f�j� gondolattal: Szerelmi vallom�sok, gy�l�lk�d�sek, a v�llamon vannak! A hamis v�dak, lelkem m�ly�n v�jk�lnak, �s Sz�vem, hevesen feljajdul, v�dekezni nem tudok, T�n nem is akarok! Az �let, majd igazol! K�s�n! S „b�n�s” l�lekkel megyek el: �gy �riznek meg… F�j! Hogy cs�ff� teszi, azt, ami egyszer sz�p volt, A szerelmet, ami egykor igaznak, s �r�knek bizonyult! Azut�n, d�h�ng, �s gy�l�lett� alakult, Most, hazug, k�pmutat� �s bonyolult… Csak �n, az �r�k vesztes lettem k�rvallott! S�r�lt sz�vem, nem tud m�st, csendben „harangoz” Kinek egykor nev�t im�ba foglaltam, Most, k�ld�m Isten�hez, s gy�ntattatom… De, sz�vem, mellette van, �s s�gja: mit valljon! S helyette, �n vezeklek, s egyed�l k�borlok… �s viszem, a „fonalat”, mint egykor Ariadn� a gombolyagot. De, a fonal elszakadt, s sz�vem �r�kre, labirintusba maradt! S a szerelem, szerelem marad! �s �j �ldozatot ragad… �