Fekete Mihály: Téli emlék
Hulló hóban menni veled,
Ettől többet nem kérhetek…
Melletted vagyok, és fogom a kezed,
És számlálom a hópelyheket.
Egy éppen a számra szállott,
Odalehellek egy csókot.
Kapok tőled egy szép bókot,
Ez a puszi nagyon jó volt.
A Tisza partig lesétálunk,
Ott egy nagyot korcsolyázunk.
Egyedül még nem megy nekem,
Mellém állsz, és fogod a kezem!
Szemedbe nézek, te mosolyogva mondod,
Ölelj át engem, és eltűnik a gondod!
S én biztonságod közelében,
Égve élek érted érzem!
Eltelt egy hónap, eltelt egy év,
Mindent megadnék, hogy újra itt légy!
A Tisza parton minden a régi,
A stég a strand, emléked idézi!
Fájó érzés, ha rád gondolok,
Nélküled olyan szomorú vagyok.
Eltelt minden, már én se vagyok a régi,
Változok én is, másképpen kell élni.
Eltelt az is mi köztünk történt,
Nem maradt más, csak egy fakó fénykép.
Mióta elmentél, csak rád gondolok,
Nincsenek éjek, és nincsenek nappalok.
Mióta elmentél, csak rád gondolok,
Amikor megjössz, várom azt a napot!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések