Témaindító hozzászólás
|
2009.11.07. 09:52 - |
Jóslat
Ha majd az értelem, a gondolat, és a lét is tiszta már,
Nem lesz többé elmúlás és nem kísért halál.
E vak sötét, az öntudatra égve már csak addig él,
Míg nem dalolja szívünknek a Fény hajnal énekét.
A pusztulás tüze, mikor már senkit el nem ér,
(Hiszen az ártatlan nem bűnhődhet semmiért),
Lángjában égve így csak önmagát emészti el,
Mert akkorra már, ott ragyog mindenki homlokán,
Egy megőrző égi jel.
Örvend a Nagyvilág,
És egy új királynak adja át az igazság honát,
Hol a lélek újra él, és újra lát,
Mert a végtelenre tárja, rég bezárt titkos ablakát.
Azután a boldogság mindenkit karjába zár,
És öröklét táncát járja vélük szüntelen,
Köröttük szolgál minden ős elem,
Mely egy vágyban egyesülve egységet terem.
|
[3-1]
Ez így is lesz remélem ! Nagyszerű vers!
Minden sor elolvasása után egyre jobban örültem! :)
|
Jóslat
Ha majd az értelem, a gondolat, és a lét is tiszta már,
Nem lesz többé elmúlás és nem kísért halál.
E vak sötét, az öntudatra égve már csak addig él,
Míg nem dalolja szívünknek a Fény hajnal énekét.
A pusztulás tüze, mikor már senkit el nem ér,
(Hiszen az ártatlan nem bűnhődhet semmiért),
Lángjában égve így csak önmagát emészti el,
Mert akkorra már, ott ragyog mindenki homlokán,
Egy megőrző égi jel.
Örvend a Nagyvilág,
És egy új királynak adja át az igazság honát,
Hol a lélek újra él, és újra lát,
Mert a végtelenre tárja, rég bezárt titkos ablakát.
Azután a boldogság mindenkit karjába zár,
És öröklét táncát járja vélük szüntelen,
Köröttük szolgál minden ős elem,
Mely egy vágyban egyesülve egységet terem.
|
|