|
Témaindító hozzászólás
|
2009.11.04. 14:29 - |
A szeretet szárnyán
Szívem mélyén őrzöm kozmikus szerelmed,
Lelkem csendje rejti békéd tengerét.
Bár visszavár öledbe végtelen kegyelmed,
Míg nem gyógyult a szárnyam nem szállhatok feléd.
Nézd! A létezés királya, ma sebzett, öntudatlan.
Ha nem merít erődből, hát útja véget ér.
Mert porszem csak magában, de sziklaként hatalmas,
Ha társad lesz az úton, és lábnyomodba lép.
Bár mindent ért az elme, de a lélek fáradt, gyenge.
Egy vak mocsárból kell, hogy mentse tiszta önmagát.
Lám az ég megnyílt, és az ingovány lett benne eltemetve,
A szellem által, ki ott felette zengte már, a szabadság dalát.
Már egybeolvaszt minket kozmikus szerelmed,
Lelkem lágyan ringatózik szent békéd tengerén.
Valóságként élem újra végtelen kegyelmed,
Bár most sem értem, sérült szárnyal hogy szálltam Feléd.
|
[2-1]
Tetszik/Főleg az utólsó sor nagyon szép!"Sérűlt szárnnyal.....nagyon jó! |
A szeretet szárnyán
Szívem mélyén őrzöm kozmikus szerelmed,
Lelkem csendje rejti békéd tengerét.
Bár visszavár öledbe végtelen kegyelmed,
Míg nem gyógyult a szárnyam nem szállhatok feléd.
Nézd! A létezés királya, ma sebzett, öntudatlan.
Ha nem merít erődből, hát útja véget ér.
Mert porszem csak magában, de sziklaként hatalmas,
Ha társad lesz az úton, és lábnyomodba lép.
Bár mindent ért az elme, de a lélek fáradt, gyenge.
Egy vak mocsárból kell, hogy mentse tiszta önmagát.
Lám az ég megnyílt, és az ingovány lett benne eltemetve,
A szellem által, ki ott felette zengte már, a szabadság dalát.
Már egybeolvaszt minket kozmikus szerelmed,
Lelkem lágyan ringatózik szent békéd tengerén.
Valóságként élem újra végtelen kegyelmed,
Bár most sem értem, sérült szárnyal hogy szálltam Feléd.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések