Témaindító hozzászólás
|
2009.11.03. 09:32 - |
Reményt adó Csendisten
Egy pillanatra megálltam és elgondolkodtam
Az öreg idő is velem
Egy, kettő, három, négy, öt, hat
Elkopott bennem az Istenhez kiáltó lélekhang
Elütötte a végső hármat,
Ami hátra maradt válasz
Hogy, csak a remény maradt hátra
a remény hangja, mely nem tudom kié.
Bennem, rajtam kívül, merről jön és merre felé tart,
Valaki másé vagy a lelkiismeretemé?
Mi lehet, megkövesedett és barna lett, mint egy elszáradt falevél
a Csendisten Ő reményt tud adni
Életkoszorút, fon fejem köré
Sárgát, pirosat nem szürkés-lilát nem betegeset
Tudom, mintha figyelne valaki odafent a háttérben csendesen, türelmesen
Teszi a dolgát, ha teszi elég rendesen
De a remény és a hit ad elég erőt és életszeretetet.
|
[2-1]
Reményt adó Csendisten
Egy pillanatra megálltam és elgondolkodtam
Az öreg idő is velem
Egy, kettő, három, négy, öt, hat
Elkopott bennem az Istenhez kiáltó lélekhang
Elütötte a végső hármat,
Ami hátra maradt válasz
Hogy, csak a remény maradt hátra
a remény hangja, mely nem tudom kié.
Bennem, rajtam kívül, merről jön és merre felé tart,
Valaki másé vagy a lelkiismeretemé?
Mi lehet, megkövesedett és barna lett, mint egy elszáradt falevél
a Csendisten Ő reményt tud adni
Életkoszorút, fon fejem köré
Sárgát, pirosat nem szürkés-lilát nem betegeset
Tudom, mintha figyelne valaki odafent a háttérben csendesen, türelmesen
Teszi a dolgát, ha teszi elég rendesen
De a remény és a hit ad elég erőt és életszeretetet.
|
|