[2-1]
Kedves Gyöngyi!
Úgy vélem, tisztában kell lennünk azzal, milyen körülmények között élünk. Persze, lehet ácsingózni más államok más rendszerei után, viszont mi itt vagyunk, s mindaddig, míg eltökélt szándékunk, hogy itt boldogununk - azaz nem pakoljuk össze a bőröndöt, s lépünk le egy másik világba - addig ennek a társadalomnak a szabályait kell megismernünk, s ehhez kell alkalmazkodni, vagy ezt kell megváltoztatni.
E rövid bevezető csak azért kellett, hogy megszülethessen a rálátás: itt mindenki felelős. A bank olyan, amilyen. Nem kötelező vele alkudozni. Ha alkudozunk vele (én megtettem), akkor biza számítani kell arra, hogy "magyaros" erőviszonyokkal találkozunk.
Az állam? Ha nagyon nyers akarnék lenni, azt írnám: tehetségtelen báb. Viszont ez megint elvezet a demokrácia kontra autoriter irányítás dilemmájához. Mennyire szabad beleszólni az államnak a ghazdasági szféra és egy egyén üzleteibe?
Személyes véleményem szerint túl markáns volt a váltás a szocializmus és a kapitalizmus között, s az egyén még nem készült fel arra, hogy önérdekeit hatékonyan képviselje - az állam viszont sietve vontult ki. Tehát mosz szemben állunk egy olyan (piaci) erővel, ami nem a "szocializmus csecsén nevelkedett" , hogy képzavarral éljek, s biza, dörzsöltebb, mint mi, egyének, akikben még él a gondoskodó állambácsi képe.
Nos, meg kéne érteni, hogy állambácsi meghalt. Vagy legalább is elköltöözött.
Talán, jó lenne visszahívni néha, hogy csapjon a rosszfiúk fejére.....
Üdvözlettel:
Hellenbárt László |
Kedves László!
Tetszett az írásod. A téma közkincs, mindenki gondol rá, csak senki nem gondolkodik el rajta.
A gazdasági részhez annyit hozzzáfűznék, hogy persze, gazdasági kérdés, de ami rosszabb, hogy gazdaságpolitikai. Mert sajnos akármennyire is úgy tűnik, ha csak az állam, bank, egyén szektorokat nézzük ebből kettőnek nem érdeke, hogy az adós kikerüljön az adósok közül. Mert mi haszna van a banknak abból, ha hozzá csak annyi kötné azz egyént, hoyg oda érkezik a fizetése? Hogyan lehetne ilyen alacsony a reálbér, ha az emberek nem lennének kénytelenek még ennyiért is dolgozni? És az adós? Na igen. Talán eljutott(unk) oda, hogy elfeledkeztünk az előre gondolkodásról, hogy vetni kell, hogy kenyeret süthessünk és ne csak az éppen aktuális napi kenyeret szerezzük be.
De kérdem én: Ki a hibás azért, hogy az első kölcsön után megindul az egyén a lejtőn? Az állam, aki nem tud javítani a munkaerőpiaci helyzeten, a bank, aki mint profitorientált létesítmény profitot akar, vagy az egyén, aki ha meglátja a fényt rohan felé, és nem gondolkozik el azon, hogy a fény talán egy vonat lámpája?
Amennyiben tehetek javaslatot következő témára, akkor az oktatást sugallanám :) |
[2-1]
|