[7-1]
Üdvözletem Mindenkinek!
Köszönöm a témafelvetéseket, már megindultak a gondolatok a fejemben, úgyhogy várhatóan megszületnek a megjelölt témákban az írások - remélem, érdemes lesz azokért is visszajönni ide!
És természetesen, azokra is várom a kommenteket - beszélgessünk a dolgainkról!
És mivel én most épp netezek, remélem, valaki más dolgozik, hogy legyen, aki eltartsa az országot :-))))
Üdv:
Hellenbárt László
|
Köszönöm az oldalajánlót és a cikket!
Egyik ismerősöm adatlapján a következő szöveget olvastam valamikor a napokban, szerintem ideillik:
"Tegnap délután egy fél hét eltelte után elgondolkoztam, hogy miért is vagyok fáradt. Eleinte a kevés alvásra és a sok stresszre fogtam, de most végre megtaláltam az igazi okát! Azért vagyok fáradt, mert túl sokat dolgozom! Tudniillik 10 millió lakosa van Magyarországnak. Ebből 3,5 millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék 6,5 milliónak kell elvégezni MINDENT! Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5,8 millióra marad az összes munka, de 800 ezren a kormánynak dolgoznak, így marad 5 millió. Félmillió embert alkalmaz a katonaság. Lenne még 4,5 millió aktív, 600 ezren még iskolakötelezett kor alatt vannak. Ha számba vesszük az összes munkaerőt, aki a parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben, dolgozik, megkapjuk ugyebár azt a maradék 1,5 milliót, akire a tényleges munka elvégzése hárul. Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a félmillió munkanélküli, s máris láthatjuk: pontosan 700.000 ember osztozik a terheken. Ja... és most olvastuk a legújabb statisztikát: jelenleg 699.998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka: Rám és Rád. Te most éppen netezel..."
Én szerintem az Oktatás kérdéséről lenne a legjobb hallani! Kérem László írjon erről(is).
Üdv. |
Hát amiről itt szó van már nekem kicsit kínai. Minden esetre a témaválasztás jó volt ismét, mint mindig!
Amire én legközelebb kíváncsi lennék cikk formájában az, hogy Lászlónk mi a véleménye az eladósodásról! Kíváncsi vagyok mit tudna felvetni a témáról! Ha lehet ilyen témát kérni!
Köszönöm
|
Örülök, hogy ismét sikerült néhány gondolatot megindítani a cikknek! Néhány kiegészítést tennék a kommentekhez.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere 2008. január 1-jével jelentős mértékben átalakult. Bevezetésre került az egészségkárosodás mértékének vizsgálatán alapuló új minősítési rend, illetve egy új ellátás, a rehabilitációs járadék. Az ellátások közötti összhang megteremtése érdekében 2008. január 1-jétől módosult a megváltozott munkaképességen alapuló egyéb szociális ellátások szabályozása is. Az átalakítás a rendszeres szociális járadék, az átmeneti járadék és a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka szabályozását érinti. Ezen ellátásokat az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól szóló 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet szabályozza.
Ezzel egyidejűleg hatályát veszítette a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet.
Az új rendszer főbb elemei:
- a munkaképesség-csökkenés mértékének vizsgálata helyett az egészségkárosodás vizsgálatán alapuló új minősítési rendszer kerül bevezetésre,
- az ellátás folyósítása melletti keresőtevékenység folytatására vonatkozó szabályozás átalakul,
- az újbóli elhelyezkedés esélyének növelése céljából a rendszeres szociális járadékban részesülők egy meghatározott körének a munkaügyi központtal együtt kell működnie,
- módosulnak az ellátás iránti igény benyújtására vonatkozó szabályok.
Forrás: www.szmm.gov.hu
A lényeg tehát ebben a tekintetben az, hogy a munkaerőpiacról kiszorult, többé-kevésbé keresőképes munkavállalókat ne a segélyezési rendszerben tartsa az állam, hanem lehetőségeihez mérten visszajuttassa a munkaerőpiacra - azaz fordult a szemlélet: nem a munkaképesség csökkenése, hanem a megmaradt munkaképesség vana fókuszban. A rendszer 2008. január 1 óta működik, de be kell valljam, kirívóan pozitív tapasztalatokról nem számolhatok be. A látókörömben lévő csökkent munkaképességű emberek közül egyik helyezet sem változott.
Mindezt csak azért idéztem ide, hogy látható legyen: szemléletbeni változások vannak, sőt, törekvések is. Valahogy nálunk mindig a kivitelezésnél akadnak el a dolgok. Csökkent az SZJA mértéke, mégsem mérhető a legális munkavállalásra gyakorolt hatása, hiszen közben ránkköszöntött a gazdasági válság. Az APEH munkatársai rendületlenül dolgoznak, de sokkal könnyebb a kisemberen / kisvállalkozón elverni a port, mint hozzányúlni az igazán nagyokhoz.
Mai hír, hogy portugáliában, akiket alaposan elért a görög válság, milyen szigorú megszorító intézkedéseket vezetett be a kormány. Megadóztatja a bankokat, a nagyvállalatokat, a felsővezetők fizetéseiből csipeget - nézzetek utána. Azt gondolom, ez jó alap arra, hogy nevén nevezzük a szolidaritást: akinek több van, az igenis, adjon a kötelezőn felül a "nagy kalapba", ne a kevés forrással rendlekezőknek kelljen a kicsiből egy kicsivel többet fizetniük.
Mi mindeközben éhező kíváncsisággal olvassuk évente a 100 leggazdagabb magyar listáját, kuriózumként kiemelten kezeljük a hölgyeket ebben a felsorolásban, tátott szájjal bámuljuk mesés, számokkal kifejezhető, ésszel nem felfogható vagyonukat. Tudom, az "aranyszázas" között sokan vannak, akik különböző magánalapítványaik révén sokat visszajuttatnak a társadalom szegényebb rétegelihez, vagy általuk kiemelt csoportjaihoz. Szép gesztus, nélkülözhetetlen gesztus. Tudjuk, hogy egy-egy nagyvállalat éves adója adott település megélhetésének kulcsa az esetek többségében - tehát itt is visszajut.
Mégis, Madáchot idézve: "Sok az eszkimó, kevés a fóka". A 100 leggazdagabb (meg a másik 100, aki nem akar szerepelni a listán), nem abban a tengerben halászik, ahol az eszkimók fókáért veszekszenek.
Nekik ugyanis külön tengerük van. |
Sziasztok!
Hű, most melyik is a cikk valójában?:) Maga a témafelvetés vagy a hozzászólás? Na mindegy is...:) Mindkettőenk örülök!
Először is Lászlónak köszönöm szépen az újabb érdekes témát és kérdésfelvtést! Különösen ügyes megoldásnak tartom azt, hogy cikkét egy kérdésfelvetéssel zárja! Cikkeidhez érdemes visszajárni, mert mindig jó témákat választasz és jók a kommentek is!
Mogadishu véleményével teljesen egyetértek, ami a festészettel kapcsolatos okfejtést illeti. Köszönöm tőle is e meglátásokat!
Ami az alatta lévő szakaszokat illeti, azzal mégjobban! Itt minden fordítva működik, mint ahogy kéne. Maximum ennyiben történ rendszerváltás!
Mókuskerékben ülünk, de kíváncsian várom ennek ellenére a további kérdésfelvetéseket!
|
Az előbb írtam egy kommentet, szép hosszút, de elnyelte a föld. Megpróbálom még egyszer összeszedni a gondolataimat.
Örültem ennek a cikknek, mert foglalkoztat a téma. Igazat adok abban, hogy nem lehet egy milliárdos ember "hobbiját" összehasonlítani egy éhező emberrel, de amiatt tartottam szükségesnek ezt, hogy látszódjon a különbség ember és ember között a mai modern 21. században. Értetlenségem abban áll, hogy ott tartunk, hogy a magamutogató, kivagyi világban akkor vagy VALAKI a hasonszőrűek körében, ha olyan dolgokat birtokolsz, amik teljességgel haszontalanok és ráadásképpen a sírba sem tudod magaddal vinni a felhalmozott vagyont. Akkor mi értelme az egésznek? Nem azt mondom, hogy egyenlőség kell meg ilyesmi, de a fölösleges pazarlás az aminek nem látom értelmét. A milliós,milliárdos festmények pont az egyik ilyen terület. Nem akarom megsérteni a festészethez értőket és festészetet kedvelőket, de túlzásnak tartom azt, hogy egyszer régen valakik azt mondták, hogy Picasso olyat festett mint még senki, egy géniusz stb. és a képeinek értéke hirtelen felszökött. Ez érdekes, nem igaz? Rengeteg festő, művész alkotott régen és ma is, és mégis van néhány akinek a képei milliószor szebbek, mint a másik képek, mert az ára ezt tükrözi. Egyik ér ma 10.000 Ft-ot, a másik 100 milliót, a festő meg nyomorban tengődött egy padlásszobában. Szívesen veszem a véleményeket ezzel kapcsoltban is.
A szolidaritás cikkhez visszakanyarodva. Nem is kell messzire tekintenünk, hiszen pl. Németországban az a sikk, ha minél több adót fizetsz, hiszen akkor jól keresel. Ott nem azzal dicsekednek a barátaiknak, hogy na így csaltam el az adót, hanem, hogy ennyit fizettem be. Persze más adózási környezet és más kultúra. Mindig ez a válasz. Miért van az, hogy nálunk semmi nem működik normálisan, hogy minden a visszájára fordul, a legjobb szándékot is kiforgatják? Itt nem lehet csak a törvényalkotókat vagy csak az embereket hibáztatni. Amíg olyan törvényeket hoznak, amin több a lyuk (kiskapu), mint az pannonia sajton és az adót fizetőkről még az utolsó bőrt is lehúzza az állam, addig ne várja senki, hogy mintaadózóvá válik majd minden állampolgár. Azt hajtogatják már szinte önbeteljesítő jóslatként, hogy pár év és összeomlik a jelenlegi nyugdíjrendszer, de nem tesznek semmit. Ha csak szándék van, de nincs mögötte akarat, akkor nem lesz változás. Ezt a problémát a populista politikusok - pártállástól függetlenül - nem képesek megoldani, mert ahhoz olyan drasztikus változtatásokra lenne szükség, ami már meghaladja az így is kizsigerelt emberek tűrőképességét. A probléma viszont, hogy minél tovább halasztódik a változás, annál nehezebb és fájdalmasabb lesz. Beszélnek arról, hogy ennyi rokkant nincs egész Európában, mint nálunk. Beszélnek arról, hogy szigorítani kell és felülbírálni a jogtalan rokkantságot. Persze, hogy kellene, de akkor majd nem rokkantnyugdíjasból lesz sok, hanem munkanélküliből. Így viszont kényelmesebb, mert a munkanélküliek számát figyelik az Eu-ban is, tehát ez a fajta statisztika így megfelelőbb, kvázi a rokkantnyugdíjasok nem jelelnek meg a regisztrált munkanélküliként. Aki rendesen adózik az háborog, hogy neki kell eltartani a rengeteg nyugdíjast, meg munkanélkülit stb., teszi ezt nagyon is jogosan. A munkanélküli munkát akar vagy segélyt, embere válogatja. Ha ez nem megy, akkor elmegy rokkant nyugdíjba, dolgozik a fekete vagy szürke gazdaságban. A vállalkozások adóterhei hatalmasak. Folyamatosan rettegni kell az adórendőrségtől, akik pont azokra az emberekre csapnak le, akiknek nincs vagy kevés vaj van a fülük mögött, hiszen hibát találni ilyen kiskapukkal tűzdelt törvények és szabályok mellett mindig lehet. Az apeh dolgozó ha nem produkálja az elvárt bevételt, akkor nem kap prémiumot, vagyis ő is a megélhetéséért dolgozik - mondjuk nem mindegy, hogy emberileg milyen hozzáállással. Ez egy ördögi kör, aminek a levét a dolgozó emberek isszák meg. Rengeteg ilyen és ehhez hasonló probléma van a társadalomban. Azt hiszem ha minden problémának egy cikket szentelnénk, akkor is évekig tartani sorba venni ezeket, nem beszélve arról, hogy mindig lesznek újak. Szép kis mókuskerékben ülünk. |
Próba, mert az előző bejegyzésem elszállt. |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Friss bejegyzések