[20-1]
Minden kezdeményezés felemás és mindegyik annak szól, akinek "már van"...
Mi a megoldás a kérdésre? Egyfajta alternatívát kínál a "Harcosok klubja" c. film.:) |
Kedves József!
Köszönöm érdeklődésed, és elismerő soraid, s külön köszönöm, hogy szót ejtettél a pályázatokról. Az általad felvázolt helyzet teljesen reális: az ilyen pályázatok elsősorban azoknak tudnak kézenfekvőek lenni, akik jelentős pénzeszközökkel bírnak a kivitelezéshez - azaz ott könnyít, ahol egyébként sem a legnehezebb. Egybevág ezzel, hogy valószínűleg nem a tehetősebb réteg él szigeteletlen, parapettes gázkonvektorral fűtött, elavult nyílászárókkal rendelkező lakásokban - azaz a forrás nem oda jut, ahol a legégetőbb lenne az igény.
Én tavaly vágtam bele egy házszigetelési projektbe. Szintén körbenéztem a pályázatok között, s rá kellett jöjjek, hogy pályázati forrásból többe kerülne, mintha feketén csináltatnám. Korlátozott eszközökkel felszerelkezve (érsd: szegényen) úgy döntöttem, jöjjön az ismerős Gyuri meg a cimborája, aki majd szépen leszigeteli a házat, akciósan megvásároltam a szükséges anyagokat, s már a beruházáson is többet spóroltam, mintha támogattak volna ebben.
Végül nagy duzzogva lenyeltem a békát is, hogy ez bizony, fekete gazdaság erősítése.
2010.05.11 12:08 Joe84 „Kedves László!
Először is szeretnék gratulálni a cikkedhez: a felvetett gondolatokhoz és a papírra (pontosabban monitorra...) vetés stílusához is!
Családunk házépítés előtt áll. Találtunk egy hirdetést arról, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pályázatot hirdet vissza nem térítendő támogatás elnyerésére: felújíthatod a házadat úgy, hogy kevesebb káros anyagot bocsáss ki (pl. nyílászárók korszerűsítése stb.), de új ház építése esetén is támogatásban részesülhetsz, ha az új ház eleget tesz az A+ energiaosztály követelményeinek.
Pénzügyi forrásaink végesek, tehát nem tudunk akármennyit a házra költeni. Ahogy utána jártunk: pályázhatunk, de hogy megfeleljen a házunk az A+ kategóriának, kb. 15-20%-kal többet kellene az építkezésre költeni. S ha önerőből elkészült a ház, akkor utána kijönnek műszeres vizsgálatra, s utólag fizetnek ki - ha minden jól megy...
Mondanom sem kell, hogy ezt sajnos nem tudjuk vállalni. Ezt csak azért hozta föl példának, hogy illusztráljam, mennyire nem egyszerű környezettudatos, önellátó házzá válni (persze nem is állítottad ennek ellenkezőjét) a mai Magyarországon. Örülnék, ha a magyar állam hathatósabb intézkedések révén igyekezne óvni a környezetünket. Mert ezt a támogatást úgy veszem észre, hogy az tudja igazán igénybe venni, akinek jócskán van mit a tejbe aprítania. De az gyanítom, hogy önerőből is simán tudna környezettudatos lenni. A kevésbé pénzes emberek többen vannak, s ha számukra nehezen nyílik meg ez a lehetőség, akkor ez megint csak nagyon felemás kezdeményezés. De kezdeményezés végül is...
Antal József” |
Kedves László!
Először is szeretnék gratulálni a cikkedhez: a felvetett gondolatokhoz és a papírra (pontosabban monitorra...) vetés stílusához is!
Családunk házépítés előtt áll. Találtunk egy hirdetést arról, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pályázatot hirdet vissza nem térítendő támogatás elnyerésére: felújíthatod a házadat úgy, hogy kevesebb káros anyagot bocsáss ki (pl. nyílászárók korszerűsítése stb.), de új ház építése esetén is támogatásban részesülhetsz, ha az új ház eleget tesz az A+ energiaosztály követelményeinek.
Pénzügyi forrásaink végesek, tehát nem tudunk akármennyit a házra költeni. Ahogy utána jártunk: pályázhatunk, de hogy megfeleljen a házunk az A+ kategóriának, kb. 15-20%-kal többet kellene az építkezésre költeni. S ha önerőből elkészült a ház, akkor utána kijönnek műszeres vizsgálatra, s utólag fizetnek ki - ha minden jól megy...
Mondanom sem kell, hogy ezt sajnos nem tudjuk vállalni. Ezt csak azért hozta föl példának, hogy illusztráljam, mennyire nem egyszerű környezettudatos, önellátó házzá válni (persze nem is állítottad ennek ellenkezőjét) a mai Magyarországon. Örülnék, ha a magyar állam hathatósabb intézkedések révén igyekezne óvni a környezetünket. Mert ezt a támogatást úgy veszem észre, hogy az tudja igazán igénybe venni, akinek jócskán van mit a tejbe aprítania. De az gyanítom, hogy önerőből is simán tudna környezettudatos lenni. A kevésbé pénzes emberek többen vannak, s ha számukra nehezen nyílik meg ez a lehetőség, akkor ez megint csak nagyon felemás kezdeményezés. De kezdeményezés végül is...
Antal József |
A kérdés bennem kettéoszlik:
Egyrészt figyelemreméltó Mogadishu kommentelőnk idézett cikke, ahol nem a szolgáltatóktól való elszakadást valósítha meg a közösség, hanem a szolgáltatások saját kézbe vételét:. Így nem nélkülöznem semmi hasznosat, viszont saját eszközeikkel valósítják meg. Ez a gondolat kilő azért abba az irányba, hogy ismét nem az egyén önálló akciójáról van szó, hanem egyének egy csoportjának közös érdekeken alapuló közmegegyezéses éleformáján. Viszont ezt járható útnak gondolom.
A másik gondolat, a hajléktalan életvitel viszonylag nagy szabadságfokával kapcsolatban: véleményem szerint sok esetben - de nem kizárólagosan! - ez ellenkező irányú. Az ember előbb függetlenedik a társadalmi normáktól és elvárásoktól, s a folyamat végén veszíti el a lakhatását, s nem a társadalmi normákat követő, azoknak felettébb megfelelni igyekvő ember az, akit a közvélekedés hajléktalanként felismer.
Tapasztalatom szerint az ép normarendszerrel rendelkező, ám lakhatási problémával küzdő embereknek felbecsülhetetlenül jobb esélyeik vannak a boldogulásra, mint azoknak, akik egyébként normaszegő életvitelük miatt utóbb már a lakhatásukat is elveszítették. Fogalmi szinten talán itt elkülöníthető a hajléktalan, és a lakhatási problémával küzdő.
A kulcs a szabálykövetésben van, azt hiszem.
2010.05.05 02:48 Szinay Balázs „Hát egy társadalomkritikai cikknél sosem lehet tudni, hol súroljuk még a diszkréció és a már azt átlépő dimenziók láthatatlan határát innen vagy onnan. Ha jó politikus módjára viselkedünk, azt mondhatjuk, hogy minden kijelentésünket megtudjuk magyarázni, úgyhogy túl nagy baj nem lehet.:)
Az életszínvonal drámai csökkenésével kapcsolatban értettem mire gondoltál. Én is azt értettem alatta, amit te.
A hajléktalan kérdéshez nyilván te értesz jobban. Mindenesetre engem a hajléktalan életformát önként választó emberek esete szokott elgondolkodtatni. Úgye ebben az esetben egyfajta "kimenekülésről" van szó a társadalomból. Ezek az emberek nem értenek egyet a fennálló társadalmi berendezkedéssel, és tudatosan kilépnek belőle. Sok esetben még a különféle, rendelkezésre álló szociális háló kínálta segítséget sem fogadják el. Alapgondolatuk mindenesetre elgondolkodtató és bátorságuk tiszteletre méltó, mert kiállnak valamiért és vállalják álláspontjuk következményét is.
A társadalomból való kilépés ideológiailag rokon formája a bio életmódos változat, a jelenlegi szolgáltatóktól való elszakadás.
Amennyiben a szolgáltatóktól és a bürokráciától való elszakadás kombinálni lehetne, szerintem mindenki elégedettebb lenne és talán a hajléktalanokon is segíten valamennyire a dolog.” |
Ha Karl Marx járt volna Peuban.....!
2010.05.05 08:56 Mogadishu „Ezt ma olvastam a Metropolban és tökéletesen a témába vág. Így is lehet élni:
"Az egykori Inka Birodalom központi része ma a világ egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, évente turisták ezrei utaznak Peruba. Ennek ellenére az Andok indiánjait valamilyen rejtélyes oknál fogva mégsem kerítette hatalmába az anyagi világ. Mintha génjeikbe ivódtak volna az inka kori tanítások. Az indiánok őszinte segítőkészségének oka talán az, hogy az óriási Inka Birodalmat is mozgató, kölcsönös segítségnyújtáson alapuló közösség itt a mai napig fontosabb, mint az egyén, ami akkoriban nem is létezett. A föld sok helyen még mindig közös tulajdonban van, a meredek hegyoldalakat díszítő teraszokat meghatározott időnként elcserélik a családok, hogy mindenkinek egyenlően jusson a jóból és rosszból is. És még mindig bevett szokás az ingyenes közösségi munka.
Ma már sok közösség él a turizmusból. Csak kicsit másképp, mint ahogy mi megszoktuk. Hogy mindenki egyenlően részesüljön a „javakból”, gyakori eset, hogy a közösség együtt üzemeltet egy éttermet, ahol minden héten másik család főz. Vagy egyetlen ajándékboltot épít fel, ahová mindenki beviheti otthon készített portékáját. Utópia ez, a szó szoros értelmében."” |
Ezt ma olvastam a Metropolban és tökéletesen a témába vág. Így is lehet élni:
"Az egykori Inka Birodalom központi része ma a világ egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, évente turisták ezrei utaznak Peruba. Ennek ellenére az Andok indiánjait valamilyen rejtélyes oknál fogva mégsem kerítette hatalmába az anyagi világ. Mintha génjeikbe ivódtak volna az inka kori tanítások. Az indiánok őszinte segítőkészségének oka talán az, hogy az óriási Inka Birodalmat is mozgató, kölcsönös segítségnyújtáson alapuló közösség itt a mai napig fontosabb, mint az egyén, ami akkoriban nem is létezett. A föld sok helyen még mindig közös tulajdonban van, a meredek hegyoldalakat díszítő teraszokat meghatározott időnként elcserélik a családok, hogy mindenkinek egyenlően jusson a jóból és rosszból is. És még mindig bevett szokás az ingyenes közösségi munka.
Ma már sok közösség él a turizmusból. Csak kicsit másképp, mint ahogy mi megszoktuk. Hogy mindenki egyenlően részesüljön a „javakból”, gyakori eset, hogy a közösség együtt üzemeltet egy éttermet, ahol minden héten másik család főz. Vagy egyetlen ajándékboltot épít fel, ahová mindenki beviheti otthon készített portékáját. Utópia ez, a szó szoros értelmében." |
Hát egy társadalomkritikai cikknél sosem lehet tudni, hol súroljuk még a diszkréció és a már azt átlépő dimenziók láthatatlan határát innen vagy onnan. Ha jó politikus módjára viselkedünk, azt mondhatjuk, hogy minden kijelentésünket megtudjuk magyarázni, úgyhogy túl nagy baj nem lehet.:)
Az életszínvonal drámai csökkenésével kapcsolatban értettem mire gondoltál. Én is azt értettem alatta, amit te.
A hajléktalan kérdéshez nyilván te értesz jobban. Mindenesetre engem a hajléktalan életformát önként választó emberek esete szokott elgondolkodtatni. Úgye ebben az esetben egyfajta "kimenekülésről" van szó a társadalomból. Ezek az emberek nem értenek egyet a fennálló társadalmi berendezkedéssel, és tudatosan kilépnek belőle. Sok esetben még a különféle, rendelkezésre álló szociális háló kínálta segítséget sem fogadják el. Alapgondolatuk mindenesetre elgondolkodtató és bátorságuk tiszteletre méltó, mert kiállnak valamiért és vállalják álláspontjuk következményét is.
A társadalomból való kilépés ideológiailag rokon formája a bio életmódos változat, a jelenlegi szolgáltatóktól való elszakadás.
Amennyiben a szolgáltatóktól és a bürokráciától való elszakadás kombinálni lehetne, szerintem mindenki elégedettebb lenne és talán a hajléktalanokon is segíten valamennyire a dolog. |
Kedves Mogadishu!
Én például nagyon figyelek arra, hogy fogmosás közben elzárjam a vízcsapot, ha nincs rá szükségem. Kezdetnek ennyit tudtam tenni a környezetvédelemért, viszont ez mionden reggel nagy elégedettséggel tölt el :-)
Viszont az elmúlt években kiiktattam az életemből azokat a dolgokat, amikről úgy gondoltam, nélkülözhetőek. S azt tapasztalom, hogy tényleg azok. Persze, sok van még hátra a cikkben felvázolt életformáig. De kis lépésekkel kezdődik minden - ahogy mondod: ha mással nem, azzal, hogy mi itt most beszélünk róla.
Üdvözlettel:
Hellenbárt László
2010.05.03 15:01 Mogadishu „Kedves László!
Nagyon tetszett a cikk sok dologgal egyetértek, amit írtál. A fogyasztás ilyen mértékű növekedése előbb-utóbb a rendszer egyfajta összeomlásához fog vezetni. Persze ez akkor következhet be, ha van elég "válllakozó kedvű" egyén, aki hajlandó lemondani az új plazmatv-ről, gyümöljoghurtról, iphone-ról stb. Véleményem szerint eljön ez az idő, mert már most lehet érzékelni némi változás, és ha lassan is, de tudatosabbak lesznek az emberek és minél többnek nyílik fel a szeme, és fogja vissza pazarló fogyazstását, annál közelebb kerülünk az ideálisabb állapothoz. Ebben a felgyorsult világban lassan érik be a változás, de elkezdődött valami és ez jó. Már az nagy előrelépés, hogy beszélünk erről, mert beszédet előbb-utóbb tettek követik majd.
Csak így tovább, gratulálok a cikkekhez!
” |
Kedves Balázs!
Az életszínvonal dráma csökkenését a teljes függetlenedés esetére értem: amikor nem gázt használunk a kényelmes kis fűtésünkhöz, hanem bizony reggelente fát vágva begyújtunk a kaznánba (akkor is, ha esik!), amikor a paradicsomot nem a piacon vesszük meg, hanem hónapokig nevelgetjük a palántákat, kapával és öntözőkannával felszerelve, s igen, amikor nem zuhanyzás uán indulunk a piacra, hanem amikor a föld után megyük zuhanyozni.... :-) Nem ugyanaz.
Abban lehet igazság, hogy a drámai csökkenés vajon rossz-e, s a drámai csökkenést követi-e más irányú, hasonlóan drámai növekedés.
A hiányban megfogalmazott csökkenést tettenérhetjük a társadalomtól függetlenedett, alternatív életformát választó hajléktalanok esetében. Náluk valóban drámai csökkenés érhető tetten. Mindemellett azt gondolom, létezik az arany középút ebben a kérdésben, csak el kell találni, meg kell tervezni a megfelelő arányokat.
A rendszer összeomlásával kapcsolatban egyetértünk :-)
A pénzügyi szaemberekkel kapcsolatos felvetésedre az oldal diszkrét hangvétele miatt nem reagálnék itt..... Biztos vagyok benne, hogy a velük kapcsolatos konkrét meglátásaim súlyos moderálási kérdéseket vetnének fel... :-)
Üdvözlettel:
Hellenbárt László
2010.05.03 14:55 Szina Balázs „Kedves László!
Olvasva az alábbi kommenteket és válaszaidat, a következő gondolatok kavarognak bennem:
1. "A fogyasztói társadalomtól való teljes függetlenedés valóban az életszínvonal drámai csökkenésével járna"
Nekem ez jut róla eszembe: Életszínvonal csökkenés? Életszínvonal csökkenésnek lehet azt nevezni, ha elveszítünk csomó olyan dolgot, amire ninc szükségünk és amik ésszerűtlen társadalmi berendezkedésünkből, szokásainkból adódnak?:) Hát nem értek vele egyet.
2. "ha túl sok ember függetlenedne a rendszertől, az összeomlana"
Na igen, de lenne helyette egy új és talán működpképesebb.:)
3. WTalán nem járok messze a valóságtól, ha a jelenlegi gazdasági válság hátterében is feltételezek egy hasonló folyamatot: addig terhelte magát mindenki hitelekkel, amíg egyszer csak többlet lett az egyik oldalon, s íme: az ág leszakadt."
Node akkor ha ez előfordulhatott, mégis milyen pénzügyi elemzőket, és egyéb bankszakmai szakértőket nevezünk mi pénzügyi "szakembereknek", akik egyszerűen annyit nem tudtak kiszámítani, hogy ha sok hitelt adnak ki és azt képtelenség fizetni, akkor ez lesz?” |
Kedves László!
Nagyon tetszett a cikk sok dologgal egyetértek, amit írtál. A fogyasztás ilyen mértékű növekedése előbb-utóbb a rendszer egyfajta összeomlásához fog vezetni. Persze ez akkor következhet be, ha van elég "válllakozó kedvű" egyén, aki hajlandó lemondani az új plazmatv-ről, gyümöljoghurtról, iphone-ról stb. Véleményem szerint eljön ez az idő, mert már most lehet érzékelni némi változás, és ha lassan is, de tudatosabbak lesznek az emberek és minél többnek nyílik fel a szeme, és fogja vissza pazarló fogyazstását, annál közelebb kerülünk az ideálisabb állapothoz. Ebben a felgyorsult világban lassan érik be a változás, de elkezdődött valami és ez jó. Már az nagy előrelépés, hogy beszélünk erről, mert beszédet előbb-utóbb tettek követik majd.
Csak így tovább, gratulálok a cikkekhez!
|
Kedves László!
Olvasva az alábbi kommenteket és válaszaidat, a következő gondolatok kavarognak bennem:
1. "A fogyasztói társadalomtól való teljes függetlenedés valóban az életszínvonal drámai csökkenésével járna"
Nekem ez jut róla eszembe: Életszínvonal csökkenés? Életszínvonal csökkenésnek lehet azt nevezni, ha elveszítünk csomó olyan dolgot, amire ninc szükségünk és amik ésszerűtlen társadalmi berendezkedésünkből, szokásainkból adódnak?:) Hát nem értek vele egyet.
2. "ha túl sok ember függetlenedne a rendszertől, az összeomlana"
Na igen, de lenne helyette egy új és talán működpképesebb.:)
3. WTalán nem járok messze a valóságtól, ha a jelenlegi gazdasági válság hátterében is feltételezek egy hasonló folyamatot: addig terhelte magát mindenki hitelekkel, amíg egyszer csak többlet lett az egyik oldalon, s íme: az ág leszakadt."
Node akkor ha ez előfordulhatott, mégis milyen pénzügyi elemzőket, és egyéb bankszakmai szakértőket nevezünk mi pénzügyi "szakembereknek", akik egyszerűen annyit nem tudtak kiszámítani, hogy ha sok hitelt adnak ki és azt képtelenség fizetni, akkor ez lesz? |
Kedves Solfilo!
A fogyasztói társadalomtól való teljes függetlenedés valóban az életszínvonal drámai csökkenésével járna, ami, azt gondolom, keveseknek vállalható. Igen, szükség van benzinre az autóba, jó dolog a mozi, mért ne mennénk étterembe olykor, s mi kivetni való van egy új mosógépen? Semmi kivetnivaló nincs ezekben, s még sorolhatnánk.
Csupán arra a tényre kívántam rávilágítani, hogy közel sem kell ANNYIT fogyasztanunk, amennyit fogyasztunk magunktól, s annyit meg végképp nem, amennyire késztetni szeretnének minket az abban érdekeltek.
Igazat kell adjak abbam, hogy ha túl sok ember függetlenedne a rendszertől, az összeomlana. Ez felveti bennem a kérdést: vajon akkor fenntartható a rendszer, természetes-e a rendszer, vagy mesterségesen generált, s erővel fenntartott?
S amennyiben egyik, vagy másik, úgy muszáj-e fenntartani ezt?
Üdvözlettel:
Hellenbárt László
2010.04.28 15:41 solfilo „Köszönöm a cikket, érdekes gondolatokat olvastam, azt hiszem sok az igazságtartalmuk. Ami további gondolkodás tárgyát képezheti, az szerintem nem más, mint a pénz kérdése.
Teljesen nem tudjuk magunkat függetleníteni a fogyasztói társadalomtól, nem is szükségszerű nyilván. De ahhoz, hogy olyan igényeinket is kielégíthessük, amelyeket önerőből nem tudunk, ahhoz bizony olyan javakat is meg kell termeljünk, amelyek nem saját szükségleteinket hivatottak kielégíteni. Ebből a megfontolásból pedig akkor járunk jól, ha a fogyasztói társadalom (legalább részben) megmarad. Épp ezért óvatosan kezelendő a kérdés társadalmi szinten, mert ha az egyének tömegesen önfenntartásra rendezkednek be, akkor bizony széthullik a rendszer, s ezért azon lehetőségek is tovaszállnak, melyek lehetővé teszik önmagunk és szűk körünk kivonását a mókuskerék-bevásárlókosár világából. Legalább is a megszokott életszínvonal közelében.
Ezzel el is jutottunk az ellentmondáshoz. Ahhoz az ellentmondáshoz, amit maga a rendszer eredményez. Hogy fel lehet e oldani, arra azt mondanám, talán, hogy szükséges e, azt pedig mindenki döntse el maga. ” |
Szia!
Köszönöm :-)
L.
2010.04.28 00:00 paramparatl „Szia László!
Íme a kért komment oldal!:)” |
Kedves AnnPearl!
A felvázolt hiányos egyenlettel találkozhattunk már: valahogy mindig kiveszik a munka mellől a pénzt... :-)
Azt gondolom, az egyenlet így nem helytálló. Persze, a munka nemesít, sőt, jó esetben még élvezzük is, amit csinálunk, de azt hiszem, nem annyira cél a munka, mint inkább eszköz, gazdasági és pszichés értelemben is. Az anyagi előnyhöz (eszközhöz) jutás és saját kompetenciatudatunk megélése érdekében.
Vitáznék az egyenlet másik oldalával is. Nem vagyok benne biztos, hogy elégedettség a vége. Egy esetben van jó esély erre: ha a bal oldali tagok mindegyike pozitív előjelű az egyenletben.
Üdvözlettel:
Hellenbárt László
2010.04.29 19:14 AnnPearl „ Kedves László!
Soraidat olvasva nem mondom, hogy teljesen új nézőpontban láttattad velem a minket körülvevő világot, mert a téma aktualitása és a benne rejlő lehetőség miatt, hogy görbe tükrött tarthatunk magunk elé, igen népszerű. Tehát adott a kérdés: valóban azt fogyasztjuk, amire szükségünk van? Nyilván nem. S erre egy lendületes, kellően komoly és könnyed írásban kaphattam újabb választ.
A kérdésem csupán ennyi: Ha van egy egyenlet, mey úgy néz ki, hogy: ember+pénz+munka=elégedettség és az egyenlet mégsem egyenlő, akkor mi történik, ha kivesszük a pénzt? Mert korunk embere leginkább a munkát venné ki belőle, de attól sem lesz boldogabb....
” |
Kedves G.A.!
Köszönöm elismerő sorait. elgondolkodtatott a fenntartható fejlődés kérdésköre. Talán Graham Hancook egy könyvében olvastam régebben egy hasonlatot az almafáról, mely egyre több természt hozott. Mindannyian sejthetjük, mi lett a vége: az almafa ága leszakadt. Olyan nem lehet, hogy valaminek a tűröképessége, terhelhetősége végtelen. Talán nem járok messze a valóságtól, ha a jelenlegi gazdasági válság hátterében is feltételezek egy hasonló folyamatot: addig terhelte magát mindenki hitelekkel, amíg egyszer csak többlet lett az egyik oldalon, s íme: az ág leszakadt. Aztán most dúcolhatjuk alá mindenhonnan, hogy ne az egész fát kelljen kivágni.....
Beleszólásunk sokmindenbe van, azt gondolom. De minél szorosabban tapadunk társadalmunk megszámlálhatatlan emlőjére, annál nehezebb függetlenül dönteni bármiben.
Üdvözlettel:
Hellenbárt László
2010.04.29 19:31 Gallai Antal „Kedves László!
Nagyon tetszik "Fogyassz!" című cikkének hangvétele és eszme futtatása egyaránt!:)
Érdekes gondolatokat feszeget, melyekkel véleményem szerint egyre többen foglalkoznak.
De vajon fogunk-e ezirányban valamit is előrehaladni valaha?
A "Fenntartható Fejlődés" koncepicójával mintegy 3 évtizede foglalkoznak már, ha jól tudom, de ezidáig nem sikerült semmi eredményre sem jutni ezzel kapcsolatban.
A fogyasztás egyre nagyobb, a Föld tűrőképessége pedig egyre alacsonyabb...
Vajon van még ebbe beleszólásunk?
Én megmondom őszintén, az öngazdálkodás híve vagyok! A feudális, mezőgazdálkodó berendezkedés sokkal szimpatikusabb volt számomra és szerintem tartható is, mint ezt több ezer éves példa mutatja is.
Üdvözlettel
G.A.” |
Kedves László!
Nagyon tetszik "Fogyassz!" című cikkének hangvétele és eszme futtatása egyaránt!:)
Érdekes gondolatokat feszeget, melyekkel véleményem szerint egyre többen foglalkoznak.
De vajon fogunk-e ezirányban valamit is előrehaladni valaha?
A "Fenntartható Fejlődés" koncepicójával mintegy 3 évtizede foglalkoznak már, ha jól tudom, de ezidáig nem sikerült semmi eredményre sem jutni ezzel kapcsolatban.
A fogyasztás egyre nagyobb, a Föld tűrőképessége pedig egyre alacsonyabb...
Vajon van még ebbe beleszólásunk?
Én megmondom őszintén, az öngazdálkodás híve vagyok! A feudális, mezőgazdálkodó berendezkedés sokkal szimpatikusabb volt számomra és szerintem tartható is, mint ezt több ezer éves példa mutatja is.
Üdvözlettel
G.A. |
Kedves László!
Soraidat olvasva nem mondom, hogy teljesen új nézőpontban láttattad velem a minket körülvevő világot, mert a téma aktualitása és a benne rejlő lehetőség miatt, hogy görbe tükrött tarthatunk magunk elé, igen népszerű. Tehát adott a kérdés: valóban azt fogyasztjuk, amire szükségünk van? Nyilván nem. S erre egy lendületes, kellően komoly és könnyed írásban kaphattam újabb választ.
A kérdésem csupán ennyi: Ha van egy egyenlet, mey úgy néz ki, hogy: ember+pénz+munka=elégedettség és az egyenlet mégsem egyenlő, akkor mi történik, ha kivesszük a pénzt? Mert korunk embere leginkább a munkát venné ki belőle, de attól sem lesz boldogabb....
|
Köszönöm a cikket, érdekes gondolatokat olvastam, azt hiszem sok az igazságtartalmuk. Ami további gondolkodás tárgyát képezheti, az szerintem nem más, mint a pénz kérdése.
Teljesen nem tudjuk magunkat függetleníteni a fogyasztói társadalomtól, nem is szükségszerű nyilván. De ahhoz, hogy olyan igényeinket is kielégíthessük, amelyeket önerőből nem tudunk, ahhoz bizony olyan javakat is meg kell termeljünk, amelyek nem saját szükségleteinket hivatottak kielégíteni. Ebből a megfontolásból pedig akkor járunk jól, ha a fogyasztói társadalom (legalább részben) megmarad. Épp ezért óvatosan kezelendő a kérdés társadalmi szinten, mert ha az egyének tömegesen önfenntartásra rendezkednek be, akkor bizony széthullik a rendszer, s ezért azon lehetőségek is tovaszállnak, melyek lehetővé teszik önmagunk és szűk körünk kivonását a mókuskerék-bevásárlókosár világából. Legalább is a megszokott életszínvonal közelében.
Ezzel el is jutottunk az ellentmondáshoz. Ahhoz az ellentmondáshoz, amit maga a rendszer eredményez. Hogy fel lehet e oldani, arra azt mondanám, talán, hogy szükséges e, azt pedig mindenki döntse el maga. |
Szia László!
Íme a kért komment oldal!:) |
[20-1]
|